5 1Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. (Csel 5,14) 41Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. (Mát 5,11.12; Luk 6,22.23; Fil 1,29) 2És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. (Csel 1,14;4,33;5,42) 12Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? (2Kor 11,23-33) 2És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba. (Csel 14,8-10)