27Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé; és megkérdé őket a főpap, (1Kir 5,9.11.2Krón;2,10.15; Ezék 27,17) 28Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. (Csel 4,18;Mát 27,25) 29Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. (Csel 4,19) 30A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek. (2Sám 24,15-17.2Kir;19,35;Csel 10,26;14,14.15; Jel 19,10) 31Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. (Eféz 1,20.22;Luk 1,77;24,47) 32És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek. (Luk 24,48; Csel 1,22;2,32;3,15;Ján 15,26.27)