22És velök egyben feltámada a sokaság ő ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték őket. (Csel 18,3.1Thess;2,9.2Thess;3,8.1Kor;4,12;9,12.15.2Kor;11,7-9;12,13-18) 23És miután sok ütést mértek rájok, tömlöczbe veték őket, megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan őrizze őket. (2Kor 11,25.1Thess;2,2) 24Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá. (1Tim 4,16) 25Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. 26És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak. (Csel 5,18-19;12,6-10) 27Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok. (Jer 11,16.17) 28Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk! 29Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé, (Jób 19,25-27; Dán 12,2; Ján 5,28.29) 30És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek? (Csel 2,37.38; Luk 3,10-15) 31Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe! (Róm. 15,25-28. 1 Kor. 16,1-4. 2 Kor. 8,1. 2 Kor 9,1.) 32És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának. (Csel 21,26.27) 33És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan. (2Kor 3,16) 34És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek. (Csel 6,5;8,5.6.12.26-40)