13 1Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. (1Pét 2,24) 2Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam. (Csel 9,15; Róm 1,1; Gal 1,15) 3Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket. (Csel 6,6.4Móz;8,10;27,18.5Móz;34,9.1Tim;4,14.2Tim;1,6) 4Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba. (Csel 22,25-29) 5És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs. (Csel 12,25) 6És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus; (Csel 8,9) 7Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét. 8Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől. (1Thess 2,2) 9De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve, (Csel 14,23) 10Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? (Csel 26,23; Luk 24,26.46;Csel 9,22) 11Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket. (1Thess 1,6.9) 12Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán. (1Thess 2,15.16) 13Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe. (Csel 14,15;26,20.1Thess;1,9.10;Csel 16,31;19,4) 14Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének. (Luk 23,2; Ján 19,12) 15És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok. (Luk 4,16.17) 16Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg. (Fil 2,17; Csel 21,13;Csel 9,15; Gal 1,15.16) 17Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által. (Csel 7,17.2Móz;1,7.9;2Móz 6,6;12,41) 18És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában. (2Móz 16,2.35; Zsolt 95,10) 19És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik. (5Móz 7,1; Józs 3,10;Józs 13,14.1.2) 20És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig; (Bir 2,16;3,9) 21Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. (1Sám 8,5;1Sám 9,15.17;10,1) 22És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi. (1Sám 13,13.14; Zsolt 89,21.22) 23Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust; (Ésa 9,6.7;11,1.2; Jer 23,5.6; Róm 1,3;Csel 5,31) 24Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének. (Csel 10,37; Luk 3,3; Márk 1,4) 25És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját. (Luk 3,15.16; Ján 1,20) 26Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett. (Csel 2,39;3,26;5,20;10,36) 27Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték. (Ésa 53,1; Zsolt 22,8.9.13.19; Csel 3,13-18) 28És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg. (Luk 23,14-23; Ján 18,38) 29És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték. 30De az Isten feltámasztá őt halottaiból: 31És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt. (Luk 24,36-42; Ján 20,1; Ján 21,1;Csel 1,8;3,15;10,40.41) 32És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust: (Csel 3,22-26.1Móz;22,18) 33Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged. (Zsolt 2,7; Róm 1,4; Zsid 1,5) 34Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait. (Róm 6,9;Ésa 55,3.2Sám;7,16; Zsolt 89,29.30) 35Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. (Zsolt 16,10; Csel 2,27.31) 36Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott. (1Kir 2,10; Csel 2,29) 37De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást. (Róm 3,26; Csel 14,16;Tit 2,11-13; Csel 14,15) 38Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: (Csel 2,38;5,31;10,43; Luk 24,47; Eféz 1,7) 39És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul. (Jóel 2,28) 40Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak: (Hab 1,5) 41Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek. (2Kor 5,21) 42Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket. (Csel,13 4.) 43Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. (Mát 23,15; Csel 2,10;6,5;10,2;13,16.26;Csel 11,23) 44A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására, (Csel 20,34.1Kor;4,12.2Thess;3,8) 45Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. (Jak 4,4) 46Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. (Csel 13,26;Csel 18,6;28,28; Mát 8,10-12) 47Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. (Ésa 49,6; Márk 16,15; Luk 2,32) 48A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének. (Róm 8,29-30; Eféz 1,4-6.11.1Pét;1,2) 49Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban. (1Kor 1,14) 50A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból. (Csel 16,9.10) 51Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba. (Mát 10,14; Márk 6,11; Luk 9,5;10,11; Csel 18,6) 52A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel. 14 1Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé. (4Móz 6,2-21) 2A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen. (Csel 18,18) 3Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által. (Csel 4,29-30; Zsid 2,4) 4De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának. (2Kor 4,17) 5És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket, (1Ján 3,2) 6Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba, (1Kor 1,1) 7És ott prédikálják vala az evangyéliomot. (Csel 21,23.24.4Móz;6,1) 8És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. (Csel 3,2-8) 9Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, (2Kor 5,2-4) 10Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt. (Ésa 35,6) 11A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban! 12És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő. (Csel 16,6) 13Jupiter papja pedig, a kinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala. (1Kor 1,12; Csel 19,1) 14Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván (Csel 19,3) 15És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat: (Csel 4,24;17,24;1Thess 1,9) 16Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni: (Csel 17,30; Róm 1,24) 17Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. (Csel 17,27.28; Róm 1,19.20) 18És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék. (Mát 9,14;11,2; Ján 1,35.41) 19Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. (2Kor 11,25.2Tim;3,11) 20De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe. (Zsid 1,3;Zsid 7,25) 21És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába. (Mát 3,1-3.11; Márk 1,4.8; Luk 3,3.16) 22Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk. (Csel 11,23;13,43;Máté 10,38.39.1Thess;3,3.4.2Tim;3,12) 23Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván bőjtölésekkel egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala. (Tit 1,5;Csel 13,3) 24És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába. (Csel 9,3-8;26,13-15) 25És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába; 26És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek. (Csel 13,45.46;18,6.7) 27Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre. (1Kor 16,9) 28Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal. (Csel 5,12;14,3; Ján 14,12)