19Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak. (Csel 8,1.4) 20Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust. (Mát 12,27; Márk 9,38; Luk 9,49) 21És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén. 22Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. (Csel 8,14) 23Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. (Csel 13,43) 24Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz. (Csel 5,14) 25Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába. (Csel 9,30) 26És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. (Csel 26,28.1Pét;4,16) 27Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. (Jak 1,2-4) 28Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében. (Csel 21,10) 29A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak: (1Kor 4,17;16,10; Róm 16,23.2Tim;4,20) 30A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által. (Csel 15,2.4.6;21,18;Csel 12,25) 12 1Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül. 2Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel. (1Pét 3,18) 3És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai.) (2Móz 12,18) 4Kit el is fogatván, tömlöczbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt; husvét után akarván őt a nép elé vezettetni. (2Kor 5,18) 5Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette. 6Mikor pedig Heródes őt elő akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánczczal; és őrök őrizék az ajtó előtt a tömlöczöt. (Csel 20,4;27,2; Kol 4,10; Filem 24;) 7És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöczben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a lánczok kezeiről. (Csel 16,24-26) 8És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd rád felsőruhádat és kövess engem! (1Sám 28,7) 9És kimenvén, követé őt; és nem tudta, hogy valóság az, a mi történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát. (Márk 1,24;3,11;5,7) 10Mikor pedig általmentek az első őrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz; mely magától megnyílék előttük: és kimenvén, egy utczán előremenének; és azonnal eltávozék az angyal ő tőle. (Márk 16,17) 11És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát, és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától. (Dán 6,22) 12És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala. (Csel,12 25. Csel 13,5. 13. 15,37. 39. Kol. 4,10. Filem. 1,24. 2 Tim. 4,11. 1 Pét. 5,13.) 13És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék: 14És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt. (Gal 3,19) 15Azok pedig mondának néki: Elment az eszed. Ő azonban erősíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az. (2Kor 11,25.1Thess;2,2) 16Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodának. 17Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki őt az Úr a tömlöczből. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. És kimenvén elméne más helyre. (Csel 15,13;21,18; Gal 1,19;2,9.12) 18Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támada a vitézek között, mi történt hát Péterrel. (Csel 5,18-19;12,6-10) 19Heródes pedig mikor előkérte őt és nem találta, kivallatván az őröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek. És lemenvén Júdeából Czézáreába, ott időzött. (Kol 2,12;Eféz 4,22-24) 20Heródes pedig ellenséges indulattal vala a tirusiak és sidoniak iránt; de azok egyakarattal eljövének ő hozzá, és Blástust, a király kamarását megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az ő tartományuk a királyéból élelmeztetik vala. (1Kir 5,9.11.2Krón;2,10.15; Ezék 27,17) 21Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk. (Csel 21,29.2Tim;4,20;Kol 4,7; Eféz 6,21.2Tim;4,12; Tit 3,12) 22A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé. (Csel 2,37.38; Luk 3,10-15) 23És azonnal megveré őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; és a férgektől megemésztetvén, meghala. (2Sám 24,15-17.2Kir;19,35;Csel 10,26;14,14.15; Jel 19,10) 24Az Istennek ígéje pedig növekedik és terjed vala, (Csel 6,7;19,20; Ésa 55,10.11; Kol 1,6) 25Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálemből, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala. (Csel 11,29.30) 13 1Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. (1Pét 2,24) 2Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam. (Csel 9,15; Róm 1,1; Gal 1,15) 3Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket. (Csel 6,6.4Móz;8,10;27,18.5Móz;34,9.1Tim;4,14.2Tim;1,6)