Az apostolok cselekedetei

22 ¹Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem.• rész 15,10.  † Róm. 1,5.  
²Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:• Ésa. 28,16.  Eféz. 2,20.  
   ³Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a • Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének † pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:• Csel. 5,34.  † Gal. 1,14.  Fil. 3,6.  
   ⁴És ezt a tudományt • üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.• Csel. 8,3.  26,9-11.  Gal. 1,13.  1Kor. 15,9.  
   ⁵Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, • hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.• Csel. 9,2.  26,12.  
   ⁶Lőn • pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.• Csel. 9,3-8.  26,13-15.  
   ⁷És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?• rész 6,19.  2Kor. 6,16.  Eféz. 2,21.  22.  1Pét. 2,5.  Zsid. 3,6.  † Róm. 8,9.  
   ⁸Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.• Zsolt. 50,16-21.  Mát. 23,3.  4.  
   ⁹A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.• Péld. 3,5.  7.  Ésa. 5,21.  Jak. 1,22.  
   ¹⁰Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.• Jób 5,12.  13.  
   ¹¹Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.• Ésa. 52,5.  
   ¹²Egy bizonyos Ananiás pedig, • ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,• Csel. 9,10-18.  
   ¹³Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.
   ¹⁴Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.• 2Kor. 3,6.  
   ¹⁵Mert leszel néki • tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál.• Csel. 26,16.  
   ¹⁶Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.• vers 38.  Jón. 1,5.  
   ¹⁷Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe • megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,• Csel. 9,26-30.  26,20.  
   ¹⁸És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem.• rész 9,4.  Zsolt. 147,19.  20.  
   ¹⁹És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:• rész 9,6.  11,29.  2Tim. 2,13.  
   ²⁰És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is • ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, a kik őt megölték.• Csel. 7,58.  8,1.  
   ²¹És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a • pogányok közé.• Csel. 9,15.  26,17.  18.  Róm. 15,18.  19.  Gal. 1,16.  
   ²²Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el • a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni.• Csel. 21,36.  
   ²³Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,• Zsolt. 44,23.  Róm. 8,36.  † Zsid. 10,33.  
   ²⁴Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.• rész 3,18.  2Kor. 13,9.  
   ²⁵A mint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é • néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?• Csel. 16,37.  
   ²⁶Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.• Zsolt. 14,3.  53,2.  4.  
   ²⁷Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az.
   ²⁸És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.• 1Thess. 2,11.  
   ²⁹Mindjárt eltávozának azért ő tőle, a kik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, • mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette.• Csel. 16,38.  
   ³⁰Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.• Zsolt. 10,7.