Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

Az apostolok cselekedetei

16 1Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidó • asszonynak, de görög atyának fia;• 2Tim. 1,5.  
2Kiről jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak.• Jóel 2,32.  Csel. 2,21.  

   3Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt.

   4És a mint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levő apostolok és vének.• Ésa. 52,7.  

   5A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként.• Csel. 14,23.  

   6Eljárván pedig Frigiát és • Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektől, hogy az ígét Ázsiában hirdessék,• Gal. 4,13.  

   7Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.• 1Kor. 4,11-13.  15,32.  16,9.  2Kor. 1,8-9.  † Csel. 21,27.  2Kor. 11,26.  

   8Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.• 5Móz. 32,21.  

   9És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!• Csel. 14,15.  26,20.  1Thess. 1,9.  10.  † Csel. 16,31.  19,4.  

   10Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot.• Ésa. 65,2.  

   11Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba;• Csel. 21,4.  11.  

   12Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.• Fil. 2,17.  Csel. 21,13.  † Csel. 9,15.  Gal. 1,15.  16.  

   13És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal.• 1Kir. 19,10.  18.  

   14És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.• Ezék. 3,18.  19.  

   15Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, • és maradjatok ott. És unszola minket.• 2Kir. 4,8-11.  

   16Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, • ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával.• 1Sám. 28,7.  

   17Ez követvén Pált és minket, kiált vala, • mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.• Márk 1,24.  3,11.  5,7.  

   18Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus • Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.• Márk 16,17.  

   19Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piaczra a hatóságok elé.• Csel. 19,8.  10.  22.  

   20És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat,• Csel. 26,18.  Eféz. 1,18.  Kol. 1,12.  

   21És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.• 1Sám. 12,3.  

   22És velök egyben feltámada a sokaság ő ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték őket.• Csel. 18,3.  1Thess. 2,9.  2Thess. 3,8.  1Kor. 4,12.  9,12.  15.  2Kor. 11,7-9.  12,13-18.  

   23És miután sok • ütést mértek rájok, tömlöczbe veték őket, megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan őrizze őket.• 2Kor. 11,25.  1Thess. 2,2.  

   24Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá.• 1Tim. 4,16.  

   25Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.

   26És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának • az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak.• Csel. 5,18-19.  12,6-10.  

   27Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok.• Jer. 11,16.  17.  

   28Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk!

   29Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé,• Jób 19,25-27.  Dán. 12,2.  Ján. 5,28.  29.  

   30És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, • hogy idvezüljek?• Csel. 2,37.  38.  Luk. 3,10-15.  

   31Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!• Róm. 15,25-28.  1Kor. 16,1-4.  2Kor. 8,1.  2Kor. 9,1.  

   32És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának.• Csel. 21,26.  27.  

   33És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan.• 2Kor. 3,16.  

   34És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.• Csel. 6,5.  8,5.  6.  12.  26-40.  

   35Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket.• Jóel 2,28.  

   36A tömlöcztartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel!• Csel. 11,28.  

   37Pál pedig monda nékik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római • emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jőjjenek ők maguk és vezessenek ki minket.• Csel. 22,25-29.  

   38A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak,• vers 4.  

   39És odamenvén, megkérlelék őket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból.• Csel. 20,24.  

   40Kijövén pedig a tömlöczből, bemenének Lidiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák őket, és eltávozának.• vers 17.