2 ¹Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; ^{(1Thess 1,5.9; Csel 17,1) 2}Sőt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással. ^{(Csel 16,12-25;17,1-9; Fil 1,30) 3}Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból: ^{(1Thess 4,7.2Kor;2,17;4,2;12,14) 4}Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket. ^{(1Tim 1,11; Gal 1,10.1Krón;29,17) 5}Mert sem hízelkedő beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság; ^{(Fil 1,8.1Tim;5,21) 6}Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai. ^{(Ján 5,41.44.2Thess;3,8.1Kor;9,14) 7}De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit. ^{(4Móz 11,12) 8}Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk. ^{(Róm 1,13.2Kor;12,15)}

KNB SZIT STL BD RUF KG