17Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földről. 18A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén. 19Azután a vizek felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának. 20Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala. 21És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat; és minden ember. (Máté 24,39; Luk 17,27) 22Mindaz, a minek orrában élő lélek lehellete vala, a szárazon valók közűl mind meghala. 23És eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földről; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában. (2Pét 2,5)