Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

A királyokról írt I. könyv

1 1Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.
2És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, a ki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.

   3Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem • városából való Abiságot, † a kit el is hozának a királyhoz.• Józs. 19,18.  † rész 2,17.  21.  22.  

   4És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré őt.

   5Adónia pedig, • Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven előtte járó férfiakat.• 2Sám. 3,4.  

   6Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és őt Haggit szülte volt Dávidnak Absolon • után.• 2Sám. 3,3.  

   7És tanácskozék Joábbal, • Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak.• 2Sám. 8,16.  17.  

   8De Sádók pap, meg Benája, • a Jójada fia, és Nátán † próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erős vitézei nem állottak Adónia mellé.• 2Sám. 23,20.  2Sám. 8,18.  † 2Sám. 12,1-13.  

   9Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és egyéb kövér barmokból a Zohélet kősziklánál, a mely a Rógel forrása mellett • volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit;• Józs. 15,7.  

   10De Nátán prófétát és Benáját és amaz erős • vitézeket és Salamont, az ő atyjafiát nem hívá el.• 2Sám. 23,8-39.  

   11Szóla akkor Nátán • Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit?• 2Sám. 11,2-5.  27.  

   12Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét.

   13Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem • esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia?• vers 30.  

   14És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.

   15És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnemből való Abiság • szolgál vala a királynak.• vers 3.  

   16És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz?

   17Felele néki Bethsabé: Édes uram, te • megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, † a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe.• vers 30.  † 1Krón. 22,9.  

   18És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz erről semmit.

   19Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak • minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.• vers 9.  10.  

   20Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, ő utána.

   21De ha az én uram, a király, az ő atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bűnösök.

   22És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta • megérkezék.• vers 14.  

   23És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király előtt, arczczal a földre leborulván.

   24És monda Nátán: Uram király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és ő üljön az én királyi székembe?

   25Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek • hadnagyait és Abjátár papot: és ímé ők esznek és isznak ő előtte, és immár azt kiáltották: Éljen Adónia király!• vers 7.  

   26Engem • pedig, a ki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.• vers 10.  

   27Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben az ő holta után.

   28És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, a ki beméne a király eleibe, és megálla a király előtt.

   29És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, a ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból,

   30Hogy a miképen megesküdtem néked • az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem.• vers 17.  

   31És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre leborulván, és magát meghajtván a király előtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!

   32Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók • papot és Nátán prófétát és Benáját, † Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe.• vers 8.  † 1Krón. 27,5.  6.  

   33És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá őt Gihonba;

   34És kenje őt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen • Salamon király!• vers 39.  40.  

   35És jőjjetek fel onnét ő utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és ő uralkodjék én helyettem; mert immár meghagytam néki, hogy ő legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.

   36Felele akkor Benája, • a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene is.• 2Sám. 23,20.  

   37A miképen vele volt az Úr az én urammal, a királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ő királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél.

   38Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a • Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék őt Gihonba.• 2Sám. 20,7.  23.  

   39És vevé Sádók • pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont; † azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király!• 1Krón. 29,22.  † 1Krón. 22,9.  10.  

   40És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.

   41És Adónia is meghallotta • és vendégei is mind, a kik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj és mozgás a városban?• vers 7.  9.  

   42És a mikor ő még szólana, ímé megérkezék Jonathán, • az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jőjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz.• vers 7.  2Sám. 15,27.  

   43Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királylyá.

   44És elküldötte ő vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada • fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és őt a király öszvérére ülteték,• 2Sám. 20,7.  23.  

   45És Sádók • pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel őt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettől zendült meg a város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok.• 2Sám. 15,27.  

   46És immár be is ült Salamon az országnak királyi székibe;

   47És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé • a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő székit a te székednél. És meghajtá magát a király az ő ágyán.• rész 3,12.  2Sám. 7,9.  

   48És ekképen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim láttára helyettem üljön az én királyi székemben.

   49Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.

   50De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak • szarvait.• rész 3,28.  

   51Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az ő szolgáját fegyverrel.

   52És monda Salamon: Ha jámbor lészen, egy hajszál • fejéről le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik ő benne, † meg kell halnia.• 1Sám. 14,45.  † rész 2,21-25.  

   53Elkülde azért Salamon király, és elhozák őt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király előtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.