40 1Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! (Jel 13,16) 2Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. (Ésa 41,4; Jel 1,8-17) 3Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! (Máté 3,3) 4Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. (Ésa 41,27.5Móz;4,35.39.1Kir;8,32.60) 5És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. (Ésa 52,10; Luk 3,6) 6Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! 7Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. (Jób 14,1; Zsolt 95,5.6;103,15.1Pét;1,24.25; Jak 1,10.11) 8Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! (Jer 10,3.4) 9Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! (Ezék 3,17) 10Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. (Zak 9,9; Máté 21,5; Ésa 62,2) 11Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. (Ésa 66,12; Ezék 34,12-16; Ján 10,11.1Móz;33,13.4Móz;11,12) 12Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? (Jób 26,10-13;38,5-10; Péld 30,4) 13Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? (Róm 11,34; Jób 11,7;28,12.21-28.1Kor;2,16) 14Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára? 15Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! 16És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. (Ésa 66,1; Zsolt 50,8) 17Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. (Ésa,40 15. Dán. 4,32. Jer. 16,16.) 18És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? (Csel 17,29; Zsolt 89,7; Jer 51,15-19) 19A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot reá; 20A ki szegény ily áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz. (Jer 10,3-5) 21Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? (Ésa 26,8-24) 22Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; (Zsolt 104,2;113,5.6; Zak 12,1) 23Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; (Jób 12,17.24; Dán 2,21) 24Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el: (Ésa,40 7. 8. Jób. 8,16-18.) 25Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. (2Krón 22,23; Jób 12,10) 26Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. (1Móz 1,3-18; Zsolt 147,4.5; Jób 38,31-37) 27Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! (Ésa 27,8.9;49,14-16; Jób 27,2) 28Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! (Zsolt 90,2; Róm 11,33.34) 29Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. (Zsolt 68,10; Máté 11,28) 30Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; 31De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! (Zsolt 103,5.2Sám;1,23) 41 1Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe! (Jób 40,2) 2Ki támasztá fel azt keletről, a kit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által! (Ésa 44,28;45,1-7;46,11; Ezsdr 1,2.7; Jób 41,19-21; Zsolt 18,43) 3Kergeti őket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt. 4Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én! 5Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek. (Zsolt 33,6) 6Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős! (Ésa 44,28;52,3) 7És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon. (Ésa 43,3;60,6;18,7;19,18.21; Sof 3,9.10) 8De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva; (5Móz 7,6.2Krón;20,7; Jak 2,23) 9Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak: 10Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. 11Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek. (Ésa 60,12.2Móz;23,22) 12Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak. (Jób 7,10;8,18; Zsolt 103,16) 13Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! (Ésa 46,1.7) 14Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje! (Zsolt 22,7; Jób 25,6) 15Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed. (Ésa 2,14;25,10; Mik 4,13) 16Te szórd, és a szél vigye el őket, és elszéleszsze őket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében. (Jer 15,7) 17A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. 18Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá. (Ésa 35,7;30,25;44,3.4; Zsolt 107,35) 19A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt, (Jer 50,2;48,1;51,47; Ésa 45,20) 20Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt! (2Krón 24,20.21; Máté 23,34.35) 21Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya. (Zsolt 22,10.11;71,6; Ésa 63,9.2Móz;19,4.4Móz;11,12.5Móz;1,31) 22Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk! (5Móz 32,10) 23Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt! (Ésa 40,18.25) 24Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret. (Ésa 42,17) 25Feltámasztám északról, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa. (Mik 7,10; Zak 10,5; Ésa 10,6) 26Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem! (Ésa 48,7) 27Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek. (Ésa 48,6;43,10.12) 28És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem. (Zsolt 33,11; Zsid 6,17) 29Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik. (Zsolt 115,4-8) 42 1Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. (Máté 12,17-21;3,16.17) 2Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. (Ésa 52,6; Jer 29,10;44,28) 3Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. (Ésa 69,1;50,4) 4Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. (Ésa 51,5) 5Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: (Csel 17,25) 6Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. (Ésa 49,6; Jer 50,5; Luk 2,32) 7Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. (Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9) 8Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. (Ésa 18,11) 9A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. (Ésa 43,19) 10Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. (Zsolt 96,1;33,3;40,4;98,1;144,9;149,1) 11Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. (Zsolt 97,1) 12Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben. (Zsolt 10,11;94,6.7; Ezék 8,12;9,9; Jób 22,13.14; Ésa 19,11; Ezék 28,4; Jer 50,35;51,57) 13Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz. (Ésa 59,16; Zsolt 35,1.2.3.2Móz;15,3) 14Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! (Dán 2,2) 15Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok. (Ésa 44,25) 16A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom. (Jer 2,6.31; Jób 30,3) 17Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink! (Zsolt 97,7) 18Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! (Zsolt 78,34.36; Jer 5,2; Zsolt 68,27) 19Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? (Ezék 12,2.5Móz;32,28) 20Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. (Ésa 6,9.5Móz;4,32-36;29,3.4; Zsolt 78,1; Zsolt 105,1; Zsolt 106,1; Zsolt 114,1) 21Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé. (5Móz 4,8.32;5,21.23) 22De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza! (Ámós 3,7.5Móz;32,27) 23Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután! (Ésa,42 19. 25.) 24Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? 25Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére! (Ésa 10,16) 43 1És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! (Ezék 20,22) 2Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. (2Móz 14,29; Zsolt 66,12;124,4.5; Dán 3,19-27) 3Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted. (Ésa 42,8) 4Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért: (2Móz 19,5.5Móz;7,6.8) 5Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek. (Ésa 44,2) 6Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről, (Ésa 6,26) 7Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem! (Ezék 13,9.10) 8Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak! (Ésa 42,18.19) 9Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz. (Ésa 41,22.25) 10Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! (Ésa 41,4;42,1;41,27) 11Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító! (Hós 1,10) 12Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. (Ésa 41,26.27) 13Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? (Ésa 14,27; Jób 9,12) 14Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba. (Jer 29,10.2Krón;36,22.23; Ésa 13,3.17) 15Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. (Ésa 50,4; Jer 1,4) 16Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt, (2Móz 14,22-29; Józs 3,16) 17A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának! (2Móz 15,2-10) 18Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! 19Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. (Ésa 41,18) 20Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak. (Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32) 21A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet! (Ésa 52,14.15;53,3; Zsolt 22,7) 22És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel! (Ésa 61,2;54,3;61,4) 23Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak. (Ésa 42,7) 24Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet. (Jel 7,16; Ésa 35,7;43,19.20;48,21;40,10.11;42,16) 25Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg! (Ezék 36,22.23; Ésa 48,9.11; Zsolt 115,1.2.5Móz;32,26.27) 26Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál! (Ésa 15,6) 27Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem! (Róm 3,4; Ésa 51,2) 28Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt! (Ezék 23,40;Ezék 23,22) 44 1És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam. (Ésa 41,8) 2Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam! (Ésa 43,5.6; Jer 30,10) 3Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. (Ésa 35,7; Jóel 2,28; Ezék 34,26; Malak 3,10; Ján 7,38) 4És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál. (Ésa 60,4) 5Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi. (Jel 13,16) 6Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten. (Ésa 41,4; Jel 1,8-17) 7És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt. (Hab 1,7-9.1Móz;49,27) 8Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok! (Ésa 41,27.5Móz;4,35.39.1Kir;8,32.60) 9A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek. (Ésa 40,20; Zsolt 115,5) 10Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ! 11Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt! (Ésa 42,17; Zsolt 97,7) 12A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad. (Jer 10,3.4) 13Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék. (Ésa 57,17.5Móz;24,1; Mik 2,9; Malak 2,14.15; Jer 3,8; Máté 5,31.32;18,25.2Móz;21,7.2Kir;4,1) 14Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, a melyet az eső fölnevel. (Ésa 51,15;59,1; Máté 8,27) 15Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul; (Jel 6,12) 16Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék! (1Sám 9,15;20,2; Zsolt 40,7) 17Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem! (Zsid 10,5.7; Jer 17,16; Ámós 3,8) 18Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél. (Máté 5,39-47;18,4; Ján 13,1-11.5Móz;25,9.4Móz;12,14; Máté 26,67) 19És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy előtt? (Jer 1,18; Ezék 3,8.9) 20Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben? (Jer 10,14; Péld 15,14) 21Oh emlékezzél meg Jákób ezekről és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el. (Ésa 51,8) 22Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak. (Ésa 43,14) 23Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát. (Jób 38,8-11) 24Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; (Zsolt 104,2) 25Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi. (Zsid 11,11.12; Ezék 33,24; Malak 2,15) 26A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom! (1Móz 2,8-10) 27Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet! (Ésa 42,6) 28Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék! (Ésa 2,3.4) 45 1Így szól az Úr felkentjéhez, Czírushoz, kinek jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, ő előtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak; (2Krón 22,23; Jób 12,10) 2Én menéndek előtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az érczajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat. (Zsolt 37,31) 3Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, a ki téged neveden hívtalak, Izráel Istene. (Ésa 50,9.10) 4Az én szolgámért, Jákóbért, és elválasztott Izráelemért neveden hívtalak el, szeretettel szólítálak, noha nem ismerél. (2Móz 14,28; Ezék 29,3; Bir 5,12; Ésa 43,16.17; Mik 7,15) 5Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél. (5Móz 4,35) 6Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok az Úr és több nincsen! (Ésa 35,10; Zsolt 126,1.2) 7Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem! (Jer 31,35) 8Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyiljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt! (Hós 10,12; Zsolt 72,6.7;85,12.5Móz;32,1.2) 9Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei? (Jer 18,6; Róm 9,20.21) 10Jaj annak, a ki atyjának mondja: Miért nemzesz? és az asszonynak: Miért szülsz? (2Móz 14,21) 11Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám! (Ésa 49,2.3;50,4.5) 12Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elő. (Zsolt 33,6) 13Én támasztottam őt fel igazságban, és minden útait egyengetem, ő építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a seregek Ura! (Ésa 44,28;52,3) 14Így szól az Úr: Égyiptom gyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű Szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, előtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több Isten! (Ésa 43,3;60,6;18,7;19,18.21; Sof 3,9.10) 15Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító! (5Móz 29,29; Ésa 55,8.9) 16Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói; (Ésa 29,9) 17És Izráel megszabadul az Úr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké; (Ésa,45 17.) 18Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen! (Ésa 47,6-15; Zsolt 129,3) 19Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak. (2Móz 19,16-19; Ésa 48,16.2Móz;28,1-14) 20Gyűljetek egybe és jőjjetek elő, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart! (Ésa 46,1.7) 21Jelentsétek meg és hozzátok elő, sőt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajjon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem. (Ezsdr 1,9-11; Ésa 45,13) 22Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több! (1Móz 46,6.7; Ésa 10,5-10) 23Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv! (Malak 1,11; Róm 14,11) 24Csak az Úrban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak. (Ésa 46,13) 25Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva! (Ésa 44,5) 46 1Ledől Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak; (Jer 50,2;48,1;51,47; Ésa 45,20) 2Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ők magok fogságba mennek. (Zsolt 96,11-13) 3Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; (Zsolt 22,10.11;71,6; Ésa 63,9.2Móz;19,4.4Móz;11,12.5Móz;1,31) 4Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom. (5Móz 32,10) 5Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk? (Ésa 40,18.25) 6Kitöltik az aranyat az erszényből, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak előtte. (Ésa 57,15; Jer 23,5.6) 7Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg. (Jer 10,5; Ésa 45,20) 8Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, vegyétek eszetekbe, pártütők! (Ésa 53,2.3;49,6.7;51,6; Zsolt 31,10-12;22,16.18;6,3.8;35,21) 9Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. (5Móz 32,7) 10Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; (Zsolt 33,11; Zsid 6,17) 11Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem! (Ezék 17,2.3.12) 12Hallgassatok reám, kemény szívűek, a kik távol vagytok az igazságtól. (Ésa 6,7; Máté 8,17) 13Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsőségem. (Ésa 52,6; Jer 29,10;44,28) 47 1Szállj le és ülj a porba, Babilon szűz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek! (Siral 2,10; Jób 2,8.13; Ésa 14,11; Jer 51,39; Dán 5,1) 2Vedd a malmot és őrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon. (2Sám 15,30.2Móz;11,5; Jób 31,10; Náh 3,5; Jer 13,22.26) 3Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek! (Ésa 3,18; Hós 2,12; Jel 17,16) 4Így szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Ő neve, Izráel Szentje! (1Pét 2,22.24.1Móz;23,4;46,4;49,29-31.2Krón;21,20;24,25;28,27) 5Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének! (Ésa,47 1. Mik. 7,8. Ésa. 9,2. 50,10.) 6Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél! (2Kir 25,1-10; Zak 1,15; Jer 50,17;51,34; Ésa 4,16;5,12) 7És ezt mondád: Örökre úrnő leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végéről. (Jel 18,7) 8És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem! (Ezék 28,2; Ésa 54,1.4.5.6.7; Siral 1,1; Jel 17,7.8) 9És mind e kettő eljő reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jőnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod. (Ésa 49,19-21; Jer 31,38; Zak 14,10) 10Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több. (Zsolt 10,11;94,6.7; Ezék 8,12;9,9; Jób 22,13.14; Ésa 19,11; Ezék 28,4; Jer 50,35;51,57) 11Azért jő te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jő pusztulás reád, nem is tudod! (Hós 2,1-18; Jer 3,24.25;31,19;51,5) 12No állj elő hát igéző szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva vesződtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod a veszedelmet. (Dán 2,2) 13Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád. (Ésa 44,25) 14Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belőlök melegülésre, sem körülülhető parázs! (Ésa 29,6;30,30;1,31; Máté 3,12) 15Így járnak azok, a kikkel vesződtél; és a kik kereskedő társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked! (Ésa 13,14; Jer 51,6.9; Nehem 3,16.17) 48 1Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; de nem híven és nem igazán. (Zsolt 78,34.36; Jer 5,2; Zsolt 68,27) 2Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura! (Ámós 5,21-24) 3Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének, (Jel 21,18-21) 4Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz: (2Móz 32,9; Hós 4,4; Ezék 3,7-9) 5Tehát előre megjelentém néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket. (Ámós 3,7.5Móz;32,27) 6Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál; (Ésa 9,7; Zsolt 97,2) 7Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat. (Ésa 6,10;18,12) 8Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtelen vagy, és pártütőnek hívatál anyád méhétől fogva. (5Móz 32,15.18; Ésa 50,5) 9Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak. (Ezék 20,22) 10Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében. (Ésa 27,9) 11Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsőségemet másnak nem adom. (Ésa 42,8) 12Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó. (Ésa 41,4) 13Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak. (Ésa 40,26) 14Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon. (Ésa 34,20.5Móz;28,26) 15Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja. (Péld 8,17.2Krón;15,4; Zsolt 32,8; Jer 29,14; Ésa 65,1) 16Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét. (Ésa 45,19) 17Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell. (4Móz 23,19; Zsolt 103,11) 18Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai; (5Móz 28,1-14; Zsolt 81,14-17) 19És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elől. (Hós 1,10) 20Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot. (Jer 51,6.8;50,8.10;Jer 29,10) 21Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle. (2Móz 17,6.4Móz;20,11; Zsolt 78,15) 22Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek! (Ésa 57,21) 49 1Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. (Ésa 50,4; Jer 1,4) 2Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. (Jer 1,9.10; Préd 12,13) 3És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök. 4És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél. (Ésa 6,14.15) 5És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én Istenem! (5Móz 23,2.4-8) 6Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen! (Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32) 7Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkűhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hű, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott. (Ésa 52,14.15;53,3; Zsolt 22,7) 8Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; (Ésa 61,2;54,3;61,4) 9Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz: (Ésa 42,7) 10Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti őket, és őket vizek forrásaihoz viszi. (Jel 7,16; Ésa 35,7;43,19.20;48,21;40,10.11;42,16) 11És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek. (Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25) 12Ímé, ezek messziről jönnek ímé, amazok észak és a tenger felől, és amazok Sinnek földéről! 13Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein! (Ésa 35,8;51,3;52,9; Luk 2,25; Zsolt 96,11) 14És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr! (Jób 3,13-15; Zsolt 17,15;73,24) 15Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. (Zsolt 27,10) 16Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen. (2Móz 25,40.1Krón;28,11.19) 17Elősietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belőled. (Ezék 6,13.2Krón;28,3;33,6;Jer 7,32.2Kir;16,3.4) 18Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony. (Ésa 60,4) 19Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szűk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid. (Ésa 65,4; Ezék 16,24) 20Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam! 21És te így szólsz szívedben: Ki szűlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak? (Ezék 16,36;23,16.40) 22Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és előttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak. (Ésa 11,10;60,4.5.6;66,12-14) 23És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek. (Zsolt 72,9; Mik 7,17) 24Elvétethetik-é a préda az erőstől, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai? (Ésa 5,8.9.29) 25Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat. (Ésa 56,4.5;49,8; Zsolt 37,11;69,37; Máté 5,5) 26És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktől megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene! (Jel 14,20; Ésa 9,19;Jel 16,6) 50 1Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel őt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok! (Ésa 57,17.5Móz;24,1; Mik 2,9; Malak 2,14.15; Jer 3,8; Máté 5,31.32;18,25.2Móz;21,7.2Kir;4,1) 2Miért jöttem, holott nem volt ott senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erő? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbűzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak. (Ésa 51,15;59,1; Máté 8,27) 3Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat. (Jel 6,12) 4Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erősítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok. (1Sám 9,15;20,2; Zsolt 40,7) 5Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam. (Zsid 10,5.7; Jer 17,16; Ámós 3,8) 6Hátamat odaadám a verőknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés előtt. (Máté 5,39-47;18,4; Ján 13,1-11.5Móz;25,9.4Móz;12,14; Máté 26,67) 7És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok. (Jer 1,18; Ezék 3,8.9) 8Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elő! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám! (Róm 8,33; Jób 13,19;41,1-20) 9Ímé, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg őket! (Ésa 51,8) 10Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az ő szolgája szavára? ő, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez! (Ésa 51,1.7) 11Ímé, ti mind, a kik tüzet gyujtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, a melyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni! (Jóel 1,14;2,12; Dán 10,2.13) 51 1Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok! (Péld 15,9.1Tim;6,11.2Tim;2,22; Ésa 48,1) 2Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt. (Zsid 11,11.12; Ezék 33,24; Malak 2,15) 3Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava! (1Móz 2,8-10) 4Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom. (Ésa 42,6) 5Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket. (Ésa 2,3.4) 6Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol. (Zsolt 102,27;103,17-20;118,6; Máté 5,18.1Ján;2,17; Ésa 40,6-8) 7Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek! (Zsolt 37,31) 8Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre! (Ésa 50,9.10) 9Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte? (2Móz 14,28; Ezék 29,3; Bir 5,12; Ésa 43,16.17; Mik 7,15) 10Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?! (Zsolt 86,8.10) 11Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj! (Ésa 35,10; Zsolt 126,1.2) 12Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?! (Ésa 40,1.6) 13Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja? (Zsolt 104,2) 14Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el: (Zak 9,11) 15Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem? (2Móz 14,21) 16És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te! (Ésa 49,2.3;50,4.5) 17Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd! (Ésa 52,1.2Kir;25,1-22; Ésa 29,9; Jer 25,10;49,12;51,7; Siral 4,21; Abd 1,16; Ezék 23,31; Jel 14,10) 18Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt. (Péld 10,9;28,18) 19E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged? (Ésa 5,30; Ámós 5,18) 20Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől. (Siral 2,19;4,1.2.3) 21Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól! (Ésa 29,9) 22Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg! (Ésa,51 17.) 23És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak! (Ésa 47,6-15; Zsolt 129,3) 52 1Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan! (Zsolt 12,2.3) 2Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion fogoly leánya! (Ésa 47,1-4) 3Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg! (Ezsdr 1,9-11; Ésa 45,13) 4Mert így szól az Úr Isten: Égyiptomba ment alá népem először, hogy ott bujdossék, és azután Assiria nyomorgatá őt ok nélkül. (1Móz 46,6.7; Ésa 10,5-10) 5És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik. (Ezék 36,20.23.24) 6Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom: Ímé, itt vagyok! (Ésa 46,13) 7Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! (Ésa 40,9.10; Róm 10,15) 8Halld őrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr! (Jer 6,17; Ezék 33,2) 9Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet. (Zsolt 96,11-13) 10Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását! (Zsolt 126,1-3;98,2.3; Ezék 4,7; Ésa 9,12.17.21;10,4) 11Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok. (2Kor 6,17; Jel 18,14; Siral 4,11) 12Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene! (5Móz 16,3.2Móz;12,39) 13Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon. (Ésa 57,15; Jer 23,5.6) 14Miképen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt: (1Móz 37,25; Jóel 4,8; Zsolt 72,15; Ezék 27,22) 15Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek. (Ésa 53,2.3;49,6.7;51,6; Zsolt 31,10-12;22,16.18;6,3.8;35,21) 53 1Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? (Ésa 49,4; Ján 12,38; Róm 10,16) 2Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! (Ésa 52,14) 3Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. (Ésa 51,8; Jer 6,14; Zsolt 22,7.8.15.16.18;38,3-9.11;39,12; Siral 3,4.12) 4Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! (Ésa 6,7; Máté 8,17) 5És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. (Róm 4,25.1Kor;15,3.1Pét;2,24) 6Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. (Ésa,53 4.) 7Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! (Máté 26,63; Csel 8,32-35; Zsolt 22,3.12.13-15.17.21.22;38,14.15;39,10) 8A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! (Zsolt 88,6; Siral 3,54) 9És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. (1Pét 2,22.24.1Móz;23,4;46,4;49,29-31.2Krón;21,20;24,25;28,27) 10És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. (Ésa 44,28) 11Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. (Ezék 48,35) 12Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott! (Máté 27,28; Luk 23,34; Péld 16,19) 54 1Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr. (Gal 4,27; Ésa 49,20;50,1;47,8) 2Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet. (Ésa 49,19-21; Jer 31,38; Zak 14,10) 3Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek. (Jób 21,7-13) 4Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel. (Hós 2,1-18; Jer 3,24.25;31,19;51,5) 5Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik. (Mik 4,13) 6Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened: (Ésa 60,21; Zsolt 23,5;45,8) 7Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; (Ésa 58,12) 8Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad. (Ésa 60,10; Zsolt 30,6) 9Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek. (1Móz 8,21;9,11) 10Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad. 11Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak. (Jel 21,18-21) 12Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből; (Ésa 5,7;6,3) 13És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. (Ján 6,45; Siral 2,9; Zsolt 74,9; Ésa 59,21) 14Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád. (Ésa 9,7; Zsolt 97,2) 15És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad. (3Móz 26,16.5Móz;28,38) 16Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre! (Ésa 65,15) 17Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr. 55 1Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. (Ján 7,37.38; Ésa 41,17; Jel 22,17) 2Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. (Zsolt 36,9;63,6) 3Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. (2Sám 7,16; Zsolt 89,29; Csel 13,34) 4Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. 5Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített. (Ésa 65,21.22) 6Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van. (Péld 8,17.2Krón;15,4; Zsolt 32,8; Jer 29,14; Ésa 65,1) 7Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. (Ésa 56,1; Ezék 33,11; Zsolt 103,3-5) 8Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! (4Móz 23,19; Zsolt 103,11) 9Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! (Ésa 4,2; Jer 30,14; Ésa 49,14) 10Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: (Ésa 34,5-8; Ezék 35,6-8) 11Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem. (Zsolt 65,11) 12Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. (Ésa 35,12; Zsolt 98,8) 13A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik. (Ésa 43,19.20)