11Az Írás is azt mondja: „Senki szégyent nem vall, aki hisz benne.” 12Nincs különbség zsidó meg pogány közt, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazok iránt, akik segítségül hívják. 13„Mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, üdvözül.”
A zsidó nép maga okozta hitetlenségét.
14De hogyan is hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogy higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül? 15S hogyan hirdessen az, akit nem küldtek? Hiszen meg van írva: „Mily kedves a lépte annak, (aki békét hirdet), aki jó hírt hoz.” 16De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: „Uram, ki hisz a tőlünk hallottaknak?” 17A hit tehát hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből. 18De kérdem: vajon nem hallották? Hiszen„Végig a földön szárnyal a szavuk,
világ végéig elhat szózatuk.” 19Tovább kérdem: éppen Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: „Féltékenységre ingerellek azok ellen, kik nem népem, haragra indítlak az értelmetlen nép ellen.” 20Izajás meg nyíltan megmondja:
„Ki nem keresett, rám talált,
fölismert, ki utánam nem járt. 21Izraelhez azonban így szól: „Naphosszat kitárom karomat a hitetlen, ellenszegülő nép felé.”
A zsidó nép kiválasztott maradéka.
11 1Azt kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. 2Isten nem vetette el népét, melyet öröktől fogva kiválasztott. Nem tudjátok mit mond az Írás Illés történetében, mikor így vádolta Izraelt Isten előtt: