A Krisztusban újjászületett ember boldogsága.

8 ¹Nincs tehát már semmi ítéletre méltó azokban, akik Krisztus Jézusban élnek, (s nem a test szerint). ²Hiszen a lélek törvénye, melyet a Jézus Krisztusban való élet ad, fölszabadított téged a bűnnek és a halálnak törvénye alól. ³Amire ugyanis a törvény képtelen volt, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten vitte végbe. Tulajdon Fiát küldte el a bűn miatt a bűnös testhez hasonló alakban, hogy elítélje a testben lévő bűnt, ⁴s hogy beteljesedjék rajtunk, akik nem a test, hanem a lélek szerint élünk, amit csak rendel a törvény. ⁵Aki test szerint él, testi dolgokra vágyik, aki lélek szerint, lelkiekre törekszik. ⁶A test vágyódása halálra vezet, a lélek törekvése életre és békére. ⁷A test vágyódása ugyanis Isten ellen van, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá. ⁸Aki test szerint él, nem lehet kedves Isten előtt. ⁹Ti azonban nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben ugyanis nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik hozzá. ¹⁰Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan holt a bűn miatt, de a lélek él a megigazulás következtében. ¹¹Ha pedig bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust A halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) a halálból föltámasztotta, életre kelti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

Az istenfiúság.

¹²Ezért hát, testvérek, nem tartozunk a testnek azzal, hogy test szerint éljünk. ¹³Ha ugyanis test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. ¹⁴Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. ¹⁵Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: „Abba, Atya!” ¹⁶Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten fiai vagyunk. ¹⁷Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

A mennyei dicsőség.

¹⁸Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk. ¹⁹A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja. ²⁰Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem amiatt, aki alávetette. ²¹De megmarad az a reménye, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára. ²²Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. ²³De nem csak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. ²⁴Meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk. A remény azonban, amit beteljesedni látunk, nem remény. ²⁵Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, akkor várjunk csak türelemmel. ²⁶Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. ²⁷Aki vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mit kíván a Lélek, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért. ²⁸Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál, azoknak, akiket rendelése értelmében (szentségre) hívott. ²⁹Akiket ugyanis eleve ismert, azokat előre arra rendelte, hogy hasonlókká váljanak Fia képmásához. Így lesz elsőszülött sok testvér között. ³⁰Akiket pedig előre elrendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

Isten kegyelmének magasztalása.

³¹Mit szóljunk ehhez? Ha Isten velünk, ki ellenünk? ³²Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? ³³Ki emel vádat Isten választottjai ellen? Hiszen Isten tette megigazultakká őket. Ki ítéli el őket? ³⁴Velük van Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt föl is támadt és az Isten jobbján közben is jár értünk. ³⁵Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy éhezés, ruhátlanság, életveszély vagy kard? ³⁶Hiszen meg van írva:
„Minket mindenkor teérted irtanak,
s vágóbirkák módjára tartanak.” ³⁷De mindezen diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. ³⁸Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, ³⁹sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet