Első látomás: a hétpecsétes könyvtekercs

Isten dicsőségének látomása.

4 ¹Ezután láttam, hogy megnyílt egy kapu a mennyben. Az előbbi hang, mely harsonaként szólt hozzám, így folytatta: „Jöjj föl ide! Megmutatom neked, aminek ezután kell megtörténnie.” ²Nyomban elragadtatásba estem. Íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. ³Az ott ülő úgy ragyogott, akár jáspis és kárneol drágaköve. A trón fölött smaragd színéhez hasonló szivárvány ívelt. ⁴A trón körül huszonnégy szék. A székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, fejükön aranykorona. ⁵A trónból villám és mennydörgő szózat tört elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. ⁶A trón előtt kristályhoz hasonló, üvegként csillogó tenger terült el. Középen a trón előtt és a trón körül négy élőlény, elöl-hátul csupa szem. ⁷Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második tulokhoz, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik szárnyaló sashoz hasonlított. ⁸A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül csupa szem. Éjjel-nappal szüntelenül kiáltották: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő!” ⁹Miközben az élőlények dicsőséget, tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, ¹⁰a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt és imádta az örökkön-örökké élőt. Letették koronájukat a trón elé és így kiáltottak: ¹¹„Méltó vagy Urunk Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te alkottad a mindenséget: akaratod hívott létre és teremtett mindent.”

Isten örök terveinek könyve.

5 ¹Akkor a trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset pillantottam meg, mely hét pecséttel volt lepecsételve. ²Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki harsány hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy kibontsa a könyvtekercset és feltörje pecsétjeit?” ³De senki sem volt képes rá sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt, hogy kinyissa a könyvet és beletekintsen. ⁴Erre keserves sírásra fakadtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy kinyissa a könyvet és beletekintsen. ⁵A vének egyike így szólt hozzám: „Ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő nyitja ki a könyvet és töri fel hét pecsétjét.”

A Bárány átveszi a könyvet.

⁶Akkor láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány, mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt: ezek Istennek az egész földre szétküldött hét szelleme. ⁷Odament és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. ⁸Amint átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája és tömjénnel telt aranycsészéje volt mindegyiknek: ezek a szentek imádságai. ⁹Új éneket énekeltek: „Méltó vagy (Uram), hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit. Hiszen megöltek, de véreddel népet váltottál meg Istennek minden törzsből, nyelvből, népből, és nemzetből. ¹⁰Istenünk országává és papjaivá tetted őket és uralkodni fognak a földön!” ¹¹Amint néztem, sok angyal szavát hallottam a trón, az élőlények és a vének körül. Számuk meghaladta az ezerszer ezret és a tízezerszer tízezret. ¹²Harsány hangon kiáltottak: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” ¹³Erre hallottam, hogy minden teremtmény, mely a mennyben, a földön és a föld alatt, a tengeren és a tengerben van, így kiáltott: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké.” ¹⁴A négy élőlény ráfelelte: „Amen”, a (huszonnégy) vén pedig arcra borult és imádta (az örökkön-örökké élőt).

KNB SZIT STL BD RUF KG