Keresés a Bibliában

Fenyegető jövendölés Moáb ellen.

48 1Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztult; bevette az ellenség Kirjataimot. Megszégyenült az erős vár, rémület vett rajta erőt; 2nem dicsekedhet vele többé Moáb. Hesbonban gondolták ki romlását: „Gyertek, irtsuk ki a nemzetek sorából!” És te, Madmen, te is elpusztulsz, a kard már a nyomodban van. 3Kiabálás hallatszik Abarim felől: „Pusztulás, végromlás!” 4„Moábot összezúzták!” Egészen Coárig hangzik e kiáltozás. 5Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtőin jajkiáltás hallik. 6„Rajta! Mentsétek meg életetek! Úgy fussatok, mint a pusztai vadszamár!” 7Bizony, mivel erődeidben bíztál, téged is elfoglalnak. Kamos maga is fogságba megy, papjaival és fejedelmeivel együtt. 8Rátör a pusztító minden városra, egyik sem menekül meg tőle; ahogy elvész a völgy, úgy pusztul el a síkság is: az Úr határozott így! 9Állítsatok síremléket Moábnak, mert mindenestül tönkremegy; városai rommá válnak, senki sem lakik többé bennük. 10Legyen átkozott, aki az Úr művén hanyagul munkálkodik, és átkozott az is, aki kardját kíméli a vértől! 11Ifjúkora óta nyugodtan élt Moáb, zavartalanul pihent mint seprején a bor. Nem töltögették az egyik edényből a másikba, fogságba sem vitték soha. Így megőrizhette sajátos ízét, zamata is változatlan maradt. 12Ezért jönnek napok – mondja az Úr –, amikor csapolókat küldök ellene, hogy megcsapolják; azok majd kiürítik edényeiket és darabokra törik korsóit. 13Akkor Moáb úgy megszégyenül Kamos miatt, mint egykor Izrael háza megszégyenült Bétel miatt, amelybe bizalmát vetette. 14Hogyan mondhatjátok: „Hősök vagyunk, harcban megedzett férfiak?” 15Már felvonult Moáb elpusztítója; ifjúságának színe-javát lemészárolják. 16Már közel van Moáb veszte, szinte rohanva közelít pusztulása. 17Sírjatok miatta mind, akik körülötte éltek, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: hogy összetört az erős jogar, a dicsőséges pálca! 18Szállj le dicsőségedből, s ülj le a sárba, Dibon leánya, aki még biztonságban érzed magad: Moáb elpusztítója már felvonult ellened, hogy feldúlja erődeidet. 19Állj ki az útra, s vigyázva nézz körül, Aroer lakossága! Kérdezd meg, aki elfutott s megmenekült, ezt kérdezd meg tőle: Mi történt? 20Szétszórták Moábot, szégyent vallott. Jajgassatok és ordítsatok, hirdessétek az Arnon mentén: Elpusztult Moáb! 21Utolérte az ítélet a sík földet; Holont, Jaszát, Mefaatot, 22Dibont, Nebót, Bet-Diblatáimot, 23Kirjataimot, Bet-Gamult, Bet-Meont, 24Keriotot, Boszrát és Moáb földjének minden városát, közel és távol. 25Levágták Moáb szarvát; összetörték karját. 26Részegítsétek meg! Hiszen fölkelt az Úr ellen; ezért a saját okádékában fetreng majd Moáb; gúny tárgyává lesz maga is. 27Nemde te is csúfot űztél Izraelből? Vagy talán tolvajok közt találtál rá, hogy amikor csak nevét említed, máris csúfolni kezded? 28Hagyjátok el városaitokat, s lakjatok a sziklák között, Moáb lakói. Legyetek olyan, mint a galamb, amely fészkét a sziklahasadék falába rakja. 29Hallottunk Moáb gőgjéről, rettenetes kevélységéről. Micsoda felfuvalkodás! Micsoda gőg és kérkedés! Mennyire elbizakodott a szíve! 30Jól ismerem vakmerő gőgjét – mondja az Úr –, ismerem üres dicsekvését s minden hiábavaló tettét. 31Ezért jajgatok Moáb miatt, sírva kiáltozom egész Moáb miatt, és gyászolom Kir-Heresz férfiait. 32Jobban siratlak, mint Jázert siratták, Szimba szőleje: Hajtásaid túlnyúltak a tengeren, elértek egészen Jázerig. De most aratásodra, szüretedre rátört a pusztító. 33Eltűnt a vígság és az öröm Moáb földjéről. Nincs többé bor a sajtókban; a szőlőtaposó nem tapos többé, s nem hallatszik többé kitörő örömnek hangja. 34Hesbon és Eleále jajkiáltása Jacházig hallik. Coártól Horonaimig és Eglat-Selosjáig hangzik a kiáltás, mert Nimrim vizei is kiszáradtak. 35Mindenkit kipusztítok Moábban – mondja az Úr –, aki áldozatot mutat be és tömjénez istenének a magaslatokon. 36Ezért sír fel a szívem Moábért, mint a síp; felzokog a szívem Kir-Heresz férfiaiért, akár a síp, mert minden összegyűjtött vagyonuk veszendőbe megy. 37Igen, minden fejet kopaszra nyírnak: minden szakállt tövig levágnak; minden kézen sebek láthatók s minden csípőt szőrruha övez. 38Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetőn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell – mondja az Úr. 39Hogy összetört! Szégyenszemre megfutamodott! Bizony, nevetség tárgya és borzalom lett Moáb minden szomszédja számára. 40Mert ezt mondja az Úr: Nézzétek, úgy repül, mint a sas, és Moáb felett suhogtatja szárnyait. 41A városokat beveszik, és elfoglalják az erődöket. És Moáb harcosainak szíve hasonló lesz azon a napon a vajúdó asszony szívéhez. 42Elpusztul hát Moáb, megszűnik nép lenni, mert az Úr ellen ágaskodott. 43Rettegés, verem és tőr: ez vár rád Moáb lakója – mondja az Úr. 44Aki a rettegés elől menekül, verembe esik; aki kimászik a veremből, az tőrbe esik; Igen, ezt a csapást mind Moábra hozom, ha eljön majd bűnhődésének esztendeje – mondja az Úr. 45Hesbon árnyékában állnak meg az elfáradt menekülők. De tűz csapott ki Hesbonból és láng Szihon palotájából, amely megemésztette Moáb halántékát, és zajongó népének fejét. 46Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kamos népe! Mert fiaid fogságba estek, a lányaid meg rabságba. 47De a végső napokban jóra fordítom Moáb sorsát – mondja az Úr. Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet