40

¹Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!
– mondja a ti Istenetek.

²Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,
és kiáltsátok neki,
hogy letelt szolgálata,
letörlesztette bűnét,
hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől
minden vétkéért!

³Egy hang kiált:
»Készítsétek a pusztában az Úr útját,
egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek!

⁴Minden völgy emelkedjék fel,
minden hegy és halom süllyedjen alá;
a göröngyös legyen egyenessé,
és a hegyláncok síksággá!

⁵Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége,
és meglátja minden test Isten üdvösségét.
Bizony, az Úr szája szólt.«

⁶Egy hang szól: »Kiálts!«
És mondtam: »Mit kiáltsak?«
Minden test csak fű,
és az ember minden dicsősége olyan, mint a fű virága.

⁷Elszárad a fű, elhervad a virág,
ha az Úr lehelete ráfúj.
Valóban csak fű a nép.

⁸Elszárad a fű, elhervad a virág,
de Istenünk szava megmarad örökre.

⁹Magas hegyre menj föl,
te, aki jó hírt viszel Sionnak!
Emeld fel erősen hangodat,
aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek!
Emeld fel, ne félj!
Mondd Júda városainak:
»Íme, a ti Istenetek!

¹⁰Íme, az Úristen hatalommal jön,
és karja uralkodik;
íme, fizetsége vele van,
és szerzeménye a színe előtt.

¹¹Mint pásztor, legelteti nyáját,
karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi,
az anyajuhokat gondosan vezeti.«

¹²Ki mérte meg markával a vizet,
és az eget arasszal ki mérte fel?
Ki mérte meg vékával a föld porát,
ki mérte le mérlegen a hegyeket,
és a dombokat mérlegserpenyőben?

¹³Ki irányította az Úr lelkét,
vagy ki volt tanácsadója, aki oktatta őt?

¹⁴Kivel tanácskozott, ki világosította fel,
és ki tanította őt az igazság ösvényére?
Ki tanította tudományra,
és az okosság útjára ki oktatta?

¹⁵Íme, a nemzetek olyanok, mint vízcsepp a vödrön,
és mint porszem a mérlegserpenyőn, annyit érnek;
íme, a szigetek, mint a por, annyit nyomnak.

¹⁶A Libanon nem elég a tűzgyújtásra,
és vadállata nem elég az égőáldozathoz.

¹⁷A nemzetek mind, mint a semmi, olyanok előtte,
üres semmiségnek számítanak neki.

¹⁸Kihez hasonlíthatnátok Istent,
vagy milyen képmást készíthetnétek róla?

¹⁹A bálványszobrot mesterember önti,
ötvös vonja be arannyal,
és olvaszt rá ezüstláncokat.

²⁰Aki túl szegény az adományhoz,
nem korhadó fát választ,
és hozzáértő mestert keres magának,
hogy bálványszobrot készítsen, amely nem inog meg.

²¹Vajon nem tudjátok, nem halljátok?
Nem hirdették kezdettől fogva nektek?
Nem értettétek meg a föld alapjait?

²²Az, aki a földkorong felett trónol,
melynek lakói olyanok, mint a sáskák;
aki kiteríti, mint a fátylat, az eget,
és kifeszíti, mint a sátrat lakóhelyül;

²³aki a fejedelmeket megsemmisíti,
a föld bíráit a semmivel teszi egyenlővé;

²⁴amikor még el sem ültették, el sem vetették őket,
és még gyökeret sem vert törzsük a földben,
máris rájuk fúj, és kiszáradnak,
és a szélvész, mint a pelyvát, elsodorja őket.

²⁵»Kihez hasonlíthatnátok engem,
hogy egyenlő volnék vele?« – mondja a Szent.

²⁶Emeljétek a magasba szemeteket,
és nézzétek: ki teremtette ezeket?
Aki előhozza szám szerint seregüket,
és mindnyájukat nevén szólítja;
nagy ereje és erős hatalma miatt
egyikük sem marad el.

²⁷Miért mondod, Jákob,
és miért szólsz így, Izrael:
»Rejtve van utam az Úr előtt,
és Istenem figyelmét igazságom elkerüli«?

²⁸Vajon nem tudod? Vagy nem hallottad?
Örökkévaló Isten az Úr,
aki a föld határait teremtette.
Nem fárad el, és nem lankad el,
bölcsessége kifürkészhetetlen.

²⁹Erőt ad a fáradtnak,
és az erőtlennek megsokasítja erejét.

³⁰Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak,
s az ifjak is megbotolva eleshetnek;

³¹de akik az Úrban bíznak,
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak el,
járnak, és nem fáradnak el.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet