28És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe. (Márk 10,32) 29És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, (Ján 18,10.11) 30Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. (Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1) 31És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. (Mát 26,55) 32És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. (Luk 22,13) 33És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? (Mát 26,57.58) 34Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. (Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27) 35Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. (2Kir 9,13; Ján 12,12-14) 36És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. (Dán 9,26) 37Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; (Csel 2,38;4,12) 38Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! (Zsolt 118,26) 39És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! (Mát 26,75) 40És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. (Józs 24,27) 41És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. (Márk 16,19; Csel 1,9) 42Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. (Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6) 43Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. (Márk 14,65) 44És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. (Luk 21,6.1Kir;9,7.8; Mik 3,12; Mát 24,2; Márk 13,2;Mát 23,37; Ján 1,11) 45És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, (Mát 21,12; Márk 11,11) 46Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. (Ésa 56,7; Jer 7,11) 47És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni: (Márk 11,18; Ján 7,19) 48És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván. (Mát 26,64.65)