Szent István Társulati Biblia

A Siralmak könyve

BEVEZETÉS A SIRALMAK KÖNYVÉHEZ A Siralmakat a héber Bibliában a kánoni könyvek harmadik csoportjához, az „Írásokhoz” sorolják, közelebbről az öt megillothoz. A zsidók a hosszú napon, Jeruzsálem Kr. e. 587-586os pusztulásának emléknapján olvassák. A Siralmak a Szeptuagintában és azt követve a Vulgatában a prófétai írások között, Jeremiás könyve mellett található. A Vulgatában közvetlenül Jeremiás könyve után áll. A Szent István Társulat kiadása a Vulgatát követi. Az elhelyezés oka az, hogy a hagyomány a 2Krón 35,25re támaszkodva Jeremiás prófétát tekintette a mű szerzőjének. A szöveg elemzése azonban kizárja ennek lehetőségét. A Siralmak öt énekből áll, amelyek egybeesnek a könyv egyes fejezeteivel. Az első négy ének akrasztikus (alfabetikus), vagyis mindegyik vers a héber ábécé egy-egy egymást követő betűjével kezdődik. Az énekek alaphangja a gyász, felidézik Jeruzsálem Kr. e. 587-586os ostromát és ennek következményeit. A város és lakói szomorú sorsát panaszolják el Isten előtt, attól a mélységes bizalomtól áthatva, hogy Jahve megkönyörül népén. A Siralmak tartalma: Első ének:|1,1-22:|Jeruzsálem megaláztatása| Második ének:|2,1-22:|Isten büntetésének következményei| Harmadik ének:|3,1-66:|Panaszdal első személyben| Negyedik ének:|4,1-22:|Az ostromlott Jeruzsálem| Ötödik ének:|5,1-22:|Könyörgés Jahve irgalmáért| A Siralmak könyve Jeruzsálem 587-586-os ostromára, a város és a templom lerombolására emlékezik. Az énekek számos utalást tartalmaznak az ostrom, és az azt követő események borzalmaira, amelyek nyilvánvalóan személyes élményből erednek. Mivel az egyes énekek nem azonos módon beszélik el Jeruzsálem katasztrófáját, a visszaemlékezés mértéke más és más, ennélfogva több kutató úgy véli, hogy nem egy időben keletkeztek. Általános vélemény szerint mind az öt dal a Kr. e. 587 utáni és 538, a Küroszediktum előtti időből való. Elégséges támpontok hiányában azonban bizonytalan keletkezési idejük különbözőségére vagy határozott időpontokra következtetni. Bizonyos részletek azonban arra utalnak, hogy a katasztrófához közeli időpont a legelfogadhatóbb. A Siralmak keletkezési helye valószínűleg Palesztina, közelebbről Jeruzsálem, de nem zárható ki a babiloni diaszpórában való keletkezés lehetősége sem, hiszen a fogságban élőknek – mint Ezekiel könyvéből ismeretes – tudomásuk volt Jeruzsálem helyzetéről. A hagyomány Jeremiás prófétát tartja a Siralmak szerzőjének, de több nyomós érv szól a feltevés ellen. Tekintettel Jeremiás igehirdetésére, a próféta nem dicsérhette Cidkija emlékét (Siral 4,20; vö. Jer 24,8), nem hivatkozhatott az egyiptomi segítség reményére (Siral 4,17; vö. Jer 37,5-8), sem arra, hogy a város katasztrófája után megszűnt a prófétai szó (Siral 2,9; vö. Jer 42,4-22). Nem mondhatta azt sem, hogy az atyák vétkéért kell viselni a büntetések terhét (Siral 5,7; vö. Jer 31,29-30). Nyitott kérdés, hogy a Siralmaknak egy vagy több szerzője van-e, az ismeretlen szerző vagy szerzői kör azonban biztosan átélte a drámai eseményeket.A Siralmak könyve nemcsak a mélységes gyászt panaszolja el a lerombolt város és az átélt borzalmak miatt, hanem magyarázatot is keres a szomorú helyzetre. A történeti katasztrófát a bűnös emberi magatartással összefüggésben mutatja be. Júda és Jeruzsálem pusztulásának oka Jahve haragja volt (2,1köv.; 3,43köv.), aki a várost vétkeiért büntette (1,8; 2,13köv.; 3,42; 4,6; 5,7.16). A Siralmakból mélységes bánat és Isten iránti bizalom árad. A büntetés Istentől jött, de ő hallgathatja meg a büntetés elhárítását kérő imát is, és ő az, aki irgalmas a bűnbánókhoz. Ez a bizalom többször is kifejezésre jut a panaszdalok között (3,21köv.; 31; 4,22), s a mű az isteni megbocsátásban reménykedő imával zárul (5,19köv.). Az őszinte bűnbánattal összekapcsolt Istenbe vetett bizalom adja meg minden időben a Siralmak értékét és aktualitását.