Szent István Társulati Biblia

Józsue könyve

BEVEZETÉS JÓZSUE KÖNYVÉHEZ Józsue könyve a főszereplő, Józsue neve után kapta a címét. A könyv elbeszéli, hogy Izrael népe átkel a Jordán folyón Kánaán elfoglalására. A honfoglalás leírása két részből áll: KeletJordánia meghódítása Józsue vezetésével (Józs 1-12), majd ezt követi az elfoglalt föld felosztása a tizenkét törzs között (Józs 13-21). Végül Józsue búcsúbeszédet mond, amelyben a szövetségi hűség megtartására inti a népet. Józsue halála és temetése (Józs 22-24). Józsue könyve szerkezetileg a következő módon épül fel: I. 1-12. f.: II. 13-21. f.: NyugatJordánia meghódítása Józsue vezetésével; A meghódított területek felosztása a törzsek között; III. 22-24. f.: Józsue elbocsátja a keletjordániai törzseket – a keletjordániai törzsek oltárt állítanak fel a Jordánnál – Józsue búcsúbeszéde – a szichemi gyűlés, Józsue halála. A könyv jelenlegi kánoni formája a deuteronomisztikus irodalmi tevékenység eredménye, amely a különböző hagyományokból egyetlen átfogó összefüggést alkotott. A honfoglalást úgy mutatja be, mint egész Izrael egyetlen nagy háborús cselekményét (Józs 10,28-39). A hagyományok egységét megteremtő deuteronomisztikus szemlélet főként Józsue beszédeiben (Józs 1; 21,43-22,6; 23; 24) és a szövegösszefüggésben található deuteronomisztikus szakaszokban (pl. Józs 8,30-35; 11,1-20 stb.) található. Az események Jahve akarata és rendelkezése szerint történnek, aki teljesítette az atyáknak esküvel tett ígéretét, hogy hazát ad a népnek (Józs 1,6; 21,43-45; vö. MTörv 3,38; 31,7). A haza birtokbavétele Jahve ingyenes adománya (Józs 1,11.15; vö. MTörv 9,23), ezért az iránta való hűtlenség esetén bármikor visszaveheti Izraeltől az adományozott országot. Ezzel a gondolattal függ össze a törvény hűséges megtartására szóló buzdítás: „…légy hát erős és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked; ne térj se jobbra, se balra, hogy minden úton sikerrel járj” (Józs 1,7köv., – 23,6; vö. MTörv 5,23; 6,6köv.; 17,18köv.; 29,8). A törvény szerint járni a Jahve iránti szeretetet, és a pogány népektől s isteneik tiszteletétől való tartózkodást jelenti (Józs 23,7; vö. MTörv 7,1köv.). A deuteronomisztikus feldolgozás a honfoglalásról szóló ősibb hagyományegységeket dolgozott fel, amelyek a könyv első részében találhatók (1-12), mégpedig a 2-9. fejezetekben NyugatJordánia meghódítása, a 10-11. fejezetekben pedig a Gibeon és a Merom vize melletti ütközetek, és ezekkel összefüggésben NyugatJordánia déli és északi része elfoglalásának elbeszélése. A két egység között az átmenetet a gibeoniták története teremti meg (9,1-27; 10,1-6). A különböző hagyományokat Józsue személye kapcsolja össze, aki az események főszereplője. Józsue könyvének második része (13-21) a meghódított területek felosztását beszéli el, többségében történeti és földrajzi felsorolások formájában. A listák a királyság idejéből erednek, és annak a kornak viszonyait tükrözik. Palesztina birtokbavétele egy összetett és hosszú eseménysorozat eredménye. Az izraeliták letelepedési területe észak – dél irányban, többnyire a kánaánita városállamoktól nem uralt Galilea, a középpalesztinai hegyvidék, és a Negeb vidéke. A régészet tanúsága szerint a Kr. e. 1200-tól Galileában, a középpalesztinai hegyvidéken és a Negeben egy kiterjedt falukultúra jellegű településrendszer jelenik meg. Lakóinak etnikai identitásáról a leletanyag nem ad egyértelmű eligazítást, de minden körülményt mérlegelve az izraelitákkal azonosíthatjuk őket. Az izraeliták letelepedése Kánaánban külön-külön csoportokban, békés formában, ritkábban a kánaánitákkal vívott kisebb harci cselekmények során történt. A Palesztina földjén kialakult izraelita törzsek fokozatosan megszilárdították helyzetüket, s törzsi határaikat kiterjesztve harcba keveredtek a kánaánita városállamokkal és később a filiszteusokkal. Mint a bibliai hagyományból következtetni lehet, harcaikat először önállóan folytatták, majd egymással szövetségre lépve vették fel a harcot a kánaániták ellen. Gyakran szenvedtek kudarcot és nem sikerült a nagyobb városokat elfoglalni. A kezdetben alkalmi szövetségekből (lásd Debora éneke: Bír 5) Kr. e. 1200 és 1000 között, az állam alapítása előtt jött létre a törzseket átfogó közösség, Izrael. Palesztina tényleges birtokbavétele csak Dávid királysága idején fejeződött be. Józsue könyve a bonyolult történeti folyamatról idealizált és leegyszerűsített képet ad. Palesztina elfoglalását úgy mutatja be, mint a Józsue vezetésével egyesült törzsek egyetlen és gyors hadi vállalkozását. Minden epizódot Józsue személye köré csoportosít, ő a honfoglalás vezére, és ő osztja föl a törzsek között a meghódított földeket. A történeti valósághoz – Józsue könyvéhez viszonyítva – a Bírák könyve közelebb áll. A deuteronomisztikus szerző számára a honfoglalás nem profán, hanem teológiai esemény, s ezért ennek megfelelően a hit szemével mutatja be Kánaán birtokbavételét. Ábrázolásában felhasználja az epikus elemeket. Célja röviden így foglalható össze: 1. Azokból az ígéretekből – haza és utódok –, amelyeket Jahve Izrael házának adott, nem hiúsult meg semmi, hanem minden beteljesedett: „Jahve így Izrael fiainak adta az egész országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekik adja. Birtokukba vették és letelepedtek rajta… Senki sem tudott nekik ellenállni, Jahve mind kezükre adta őket. Azokból az ígéretekből, amelyeket Jahve Izrael házának tett, nem hiúsult meg semmi, mind beteljesedett.” (Józs 21,43-45) A könyv a határok és a legyőzött királyok idealizált felsorolásával akarja az ígéret beteljesedését bemutatni. A deuteronomisztikus szerző elbeszélésében minden sikert Jahvénak és dicsőségének tulajdonít, ezért a számokat felnagyítja, az emberi tényező ket háttérbe szorítja a győzelmekben, a csodás jelenségeket pedig hangsúlyozza. Ehhez epikus elemeket használ fel ábrázolásában, mint pl. Jerikó, Ai elfoglalása vagy a Gibeon melletti csata. 2. A deuteronomisztikus szerző Izraelt egyetlen egységnek, Isten népének tekinti. Története nem rögtönzött magános cselekedetek sorozata, mert az üdvösség történetében Jahve mindig az egész nép javára cselekedett. A hit szemével nézve már a kezdet legkisebb eseménye is magában hordja a későbbi teljességet. A deuteronomisztikus szerző Józsue tetteiben Isten egész Izraelre vonatkozó terveit tárja fel. 3. A honfoglalás kora ideális kor. Izrael Isten hűséges szolgájának, Józsuénak vezetése alatt hűséges maradt Istenéhez, s ezért jutalmul megkapta az ígért földet. A szerző Izrael történetének további szakaszaival szemben egy ideális kezdetet akar bemutatni, ahonnan Izrael hűtlensége vezetett el a katasztrofális jelenhez.