Szent István Társulati Biblia

Sámuel első könyve

BEVEZETÉS SÁMUEL KÖNYVÉHEZ Sámuel könyve a címét egyik főszereplőjéről, Sámuelről kapta. A Sámuel első és második könyve eredetileg egyetlen egység. Két részre való szétválasztása a héber szöveg görög fordítására megy vissza, amikor a szöveget két, egyenlő hosszúságú tekercsre írták. A héber nyelvű Sámuel könyvét végérvényesen a Kr. u. 15. századtól kezdve választották ketté. A héber kéziratos szövegekben 1448-tól terjedt el, a nyomtatott szövegek tekintetében az 1517-ben kiadott héber Biblia vette át a beosztást. A Szeptuaginta, az Ószövetség írásainak ókori görög fordítása ezen túlmenően egy nagyobb egységbe sorolta a könyvet. Királyságok címen összekapcsolta a Sámuel és a Királyok könyvét, majd négy könyvre osztotta fel, amelyből az első kettő megfelel a Sámuel első és második, a másik kettő pedig a Királyok első és második könyvének. Ezért a Szeptuagintában a 1-2-3-4. Királyságok könyve beosztást találjuk, amelyet a Vulgata a 1-2-3-4. Királyok könyve címmel átvett. Sámuel könyve a gyermek Sámuel történetével és prófétai meghívásával kezdődik. Sámuel mint bíra irányítja Izrael életét. Éli pap és fiainak büntetéseként Izrael vereséget szenved a filiszteusoktól, akiknek kezébe kerül a frigyláda (1Sám 1-7). A királyság intézménye Izraelben Saul uralkodásával kezdődik, de Isten végül elveti őt (1Sám 8-15). Az elbeszélés Saul és Dávid történetével folytatódik. Dávid, az eljövendő király Saul udvarában él, de Saul féltékenysége miatt menekülnie kell. Saul a filiszteusok elleni küzdelemben életét veszti (1Sám 16-31), s ekkor Dávidot először Júda, majd Izrael királyává választják. Hosszú fejezetek beszélik el hódításainak és udvarának történetét (2Sám 1-24). Sámuel könyvének felépítése a benne szereplő személyeket alapul véve a következő: I. Sámuel:|1Sám 1-7. f.| II. Sámuel és Saul:|1Sám 8-15. f.| III. Saul és Dávid:|1Sám 16-2Sám 1. f.| IV. Dávid királysága:|2Sám 2-20. f.| V. Kiegészítés:|2Sám 21-24. f.| Sámuel könyve az izraelita királyság kialakulásának és kezdeteinek átfogó ábrázolását nyújtja a különböző hagyományegységek folyamatos összekapcsolásával. Jelenlegi formáját a deuteronomisztikus irodalmi tevékenység teremtette meg. A Sámuelről, a szövetség ládájáról és a Saulról szóló szétszórt részhagyományokat (1Sám 1-15) összekötötte Dávid felemelkedése történetének lazább egységével [1Sám 16-2Sám 5 (68)], amely elsősorban a népies elbeszélő hagyományból származik. Ezekhez kapcsolódik a kezdődő udvari történetírás jegyeit viselő átgondoltan szerkesztett elbeszélésegység Dávid trónutódlásának történetéről (2Sám 9-20; 1Kir 1-2). Megfigyelhető, hogy a deuteronomisztikus redakció nyoma kevésbé feltűnő, mint a Józsue vagy a Bírák könyvében. A szerkesztés jobbára érintetlenül hagyta forrásait az átvett formában. Viszonylag kevés szöveg tükrözi a deuteronomisztikus szemlélet és átdolgozás nyomait, mint pl. Sámuel beszéde a királyságról (1Sám 8). Sámuel könyve a királyság intézményét megelőző és azt előkészítő időszak eseményeit (Sámuel), a királyság kezdeteit (Saul) és az egységes izraelita állam kialakulását (Dávid) (kb. Kr. e. 1030-970) mutatja be. Sámuel még a bírák korához tartozik, de a királyság megalakulásában fontos szerepet játszik. A könyvből megismerhetők azok a körülmények – filiszteusveszély –, amelyek történetileg szükségessé tették a nemzeti erőket összpontosító királyság bevezetését. A szerző olyan hagyományokat állított egymás mellé, amelyek ugyan ellentétesen ítélik meg a királyság intézményét, de a kritikus hang ellenére is alapvetően isteni akarat megvalósulását látja benne: Saul rövid és sikertelen uralkodását Dávid követi, aki igazán Jahve akarata szerinti király, és a dinasztiája fennmaradására adott isteni ígéret egyben Izrael jövő reménységének alapja is. Az Izrael Istenét, Jahvét osztatlan szívvel szolgáló Dávid eszményi alakja messiási ígéretek hordozója. Bár Sámuel könyve a korszak képét elsősorban vallási szempontból rajzolja meg, hagyományanyaga nélkülözhetetlen történeti ismeretek számára is. A hagyományok történeti értékének megítélésében figyelembe kell venni korukat, az egyes elbeszélések irodalmi műfaját, amely esetenként más és más. Gyakran ugyanis nemcsak a történtekről tudósítanak, hanem arról a benyomásról is, amelyet azok a nép emlékezetében és a róluk kibontakozott vallási hagyományban keltettek. A Dávidról szóló elbeszélések tekinthetők a legkiválóbbaknak a történeti tudósítás szempontjából, minthogy az események közvetlen és részletes ismeretén alapulnak. Szerzőjük a királyi udvar tagja lehetett. A Saulról szólóak főként vallási szempontból szemlélik személyét. Sok epikus elemet tartalmaznak, de uralkodásáról és történeti jelentőségéről alapvonalaiban megfelelő képet nyújtanak. Sámuelről már nehezebb képet alkotni. A róla kialakult hagyományok különbözősége, sőt adott esetben ellentétessége arra utal, hogy alakja sokféle nyomot hagyott a nép emlékezetében. Egyszerre úgy jelenik meg mint nazír, pap, próféta és bíra. Közreműködésével alakult meg a királyság. Az egyes hagyományok azonban egyértelműen mint a Jahvehit bajnokát és kiváló képviselőjét mutatják be.