Szent István Társulati Biblia
A Makkabeusok első könyve
A MAKKABEUSOK 1. KÖNYVE A Makkabeusok 1. könyvét eredetileg héber nyelven írták, a szöveg azonban elveszett, de Órigenész és Szent Jeromos még ismerték. Így a Makkabeusok első könyvének szövege csak görög és más fordításokban maradt ránk. Közülük a görög szöveghagyomány a legjelentősebb, és ez a további fordítások alapja. A könyv eredeti héber nyelvéről tanúskodik a görög szövegben található számos szemitizmus és fordításhiba. A könyv egy bevezetőből és a felkelés egyes szakaszait elbeszélő négy egységből áll: 1,1-9:|Bevezetés: Nagy Sándor háborúi és a diadochoszok| I. 1,14-2,70:|A felkelés előzményei| II. 3,1-9,22:|Makkabeus Júdás a felkelés élén| III. 9,23-12,54:|Jonatán a felkelés élén| IV. 13,1-16,24:|Simon a felkelés élén| A Makkabeusok 1. könyvének megírásánál a szerző hivatalos dokumentumokat, leveleket dolgoz bele munkájába: 5,10-13; 8,23-32; 10,18-20.25-45; 11,30-37; 12,6-18.20-23; 13,36-40; 14,20-23. 27-45; 15,2-9.16-21. Vannak köztük olyan levelek, amelyeket zsidók írtak zsidóknak (pl. 5,10-13), többségben azonban zsidók (Júdás, Jonatán és Simon) és pogányok (Szeleukida uralkodóház, rómaiak, spártaiak) hivatalos levelezéséből származó dokumentumok. Az okmányok eredetisége mellett szól, hogy a szerzőnek volt lehetősége betekinteni az állami levéltárba és másolatokat készíteni (1Mak 14,49 vö. 2Mak 2,13). Emellett tartalmuk összhangban áll a kortörténet kutatásainak eredményeivel is. Minden jel arra utal, hogy a szerző pogány forrást is felhasznált művéhez; a szíriai uralkodóház eseményeinek ábrázolásához valószínűleg a Szeleukida királyok kronológiáját és történetét tartalmazó krónikát vette alapul. A Makkabeusok 1. könyvének a szerzője vallásos történelmet ír. A biblikus történeti művekhez kapcsolódva azt akarja bemutatni, hogy Isten a megelőző korokhoz hasonlóan a Szeleukida kor megpróbáltatásában is irányítja népe sorsát, és a Makkabeusok azok a férfiak, akiknek keze által szabadulást szerzett Izraelnek (5,62). Elbeszéléséből egyértelműen kiviláglik, hogy őszinte tisztelője a Hasmoneusoknak, akik a törvény követésének példaképei és megőrzésének biztosítékai. Ezért kiemeli hősei vallásos buzgóságát, aláhúzza Istentől megáldott hősiességüket, különösen Júdásét. Az ellenséges seregek létszámát felnagyítja, hogy a Makkabeusok győzelmeit fényesebbnek ábrázolja, míg vereségeiket mérsékeltebbnek tünteti fel. A szerző a Szeleukidákkal és a hellenizmussal szimpatizáló zsidókkal szemben kétségtelenül elfogult. A makkabeusi felkelést a Szeleukida birodalom belső ügyeinek összefüggésébe állítja (1,41-43; 3,27-31; 6,5-13). Vallásos értékelése és pártossága mellett a Makkabeusok 1. könyve történetileg elismerésre méltó munka, alapvetően hitelt érdemel. Ábrázolásmódját a lelkesedéstől áthatott elbeszélések ellenére tárgyilagosság jellemzi: elmondja azt is, ami a zsidókra nézve nem dicséretes, a tényeket időbelileg és helyileg is pontosan behatárolja, életszerűen beszéli el. A szerző ismeretlen, nevét egyszer sem említi munkájában. Írásából kitűnik, hogy a Makkabeusok őszinte csodálója, és közel áll családjukhoz. Művelt palesztinai, valószínűleg jeruzsálemi zsidó, jól ismerte nemcsak a biblikus hagyományhoz tartozó történeti műveket, hanem a Szeleukidák történetét is. Szoros kapcsolatban állt Júdea vezető köreivel, s ez lehetővé tette számára, hogy betekintsen az állami archívumban őrzött okmányokba. Lelkes hazafi, akit eltöltött a nemzeti érzés és a Törvényért való buzgóság. A szerző Kr. e. 134 után írta munkáját, a 16,23-24 megjegyzése alapján valószínűleg csak Johannesz Hirkánusz (135-104) uralma után. Minthogy kedvezően ír a rómaiakról, a mű feltehetően Kr. e. 100 körül keletkezett. Pompeiusz ugyanis Kr. e. 63-ban elfoglalta Jeruzsálemet, s ezután már valószínűtlen lenne a rómaiak dicsérete. A Makkabeusok 1. könyvének vallásos ideálját a Mózes Törvényéhez való önzetlen ragaszkodás, a parancsok teljesítése és a Templom tisztaságáért való buzgóság jellemzi. A Törvény olyan kincs, amelynek védelméért a harcban még a halál elfogadására is késznek kell lennie (2,50). Ennek a törvénytiszteletnek példaképei Makkabeus Júdás és testvérei. A szerző szemében a makkabeusi kor harcaiban végső fokon a Törvény választja két táborra a küzdő feleket, mert valójában a Törvény ellenségei és hívei, s nem a Szeleukidák és Makkabeusok, a pogány birodalom és a zsidó közösség állnak szemben egymással. A könyvből hiányzik az eszkatológia, a halál utáni életről, és a messiási várakozásról sem található benne tanítás. A szerző számára Isten tartja kezében népe sorsát, ezért is nevezi őt Izrael szabadítójának (4,30 vö. 2,61; 3,19; 12,15; 16,3), de csodás jelenségekről nem ír. A vallási tanítás mellett a szerzőnek politikai szempontja is van. Továbbra is a Makkabeusokban látja a Törvény legfőbb támaszát egy olyan időszakban, amikor Johannesz Hirkánusz és fiai szembekerülnek a törvénytisztelő farizeusokkal.