A zsoltárok könyve

10 Isten az elnyomottak reménysége ¹Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? ²A bűnösök gőgjükben üldözik a nincstelent, de saját ármánykodásuk veszejti el őket. ³Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat. ⁴Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata. Zsolt 14,1  ⁵Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit. ⁶Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj. ⁷Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz. Róm 3,14  ⁸Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli. ⁹Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent. Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent. ¹⁰Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak. ¹¹Azt mondja magában: Elfelejtett Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha! Zsolt 94,7  ¹²Állj elő, Uram, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nincstelenekről! ¹³Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?! ¹⁴Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője. Zsolt 68,6  ¹⁵Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon! ¹⁶Király lesz az Úr mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. ¹⁷Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, ¹⁸véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.