A példabeszédek könyve

27 Ne dicsekedj a holnappal, hanem munkálkodj érte! ¹Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap! Jak 4,13-14  ²Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! 2Kor 10,12  ³Súlyos a kő, és nehéz a homok, de a bolond bosszantása mindkettőnél nehezebb. ⁴Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben? ⁵Jobb a nyílt feddés a titkolt szeretetnél. 5Móz 11,17;  Péld 28,23  ⁶Jó szándékúak a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködő csókja. Zsolt 141,5;  Mt 26,49  ⁷Az, aki jóllakott, a lépes mézet is eltapossa, de az éhes embernek még a keserű is édes. ⁸Mint a madár, amely elhagyja fészkét, olyan az az ember, aki elhagyja lakóhelyét. ⁹Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is. ¹⁰Barátodat és apád barátját ne hagyd cserben! Ne menj testvéred házába, mikor bajban vagy! Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél. ¹¹Légy bölcs, fiam, és vidíts fel engem, hogy megfelelhessek annak, aki gyaláz. Péld 23,15  ¹²Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják. Péld 22,3  ¹³Vedd el ruháját, mert kezességet vállalt másért, és zálogold meg az idegenért! Péld 20,16  ¹⁴Aki kora reggel nagy hangon áldja felebarátját, átoknak veszik azt tőle. ¹⁵A záporeső idején csepegő háztető és a zsémbes asszony egyformák: Péld 19,13  ¹⁶aki feltartóztatja, szelet tartóztat fel, és jobbjával olajat fog meg. ¹⁷Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. ¹⁸Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik. ¹⁹Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember. ²⁰Amilyen telhetetlen a halál és az enyészet helye, éppoly telhetetlen az emberi szem. Préd 1,8  ²¹Ami az ezüstnek az olvasztótégely és az aranynak az olvasztókemence, az az embernek a jó hírneve. ²²Ha apróra töröd is a bolondot mozsárban, mozsártörővel, akkor sem megy ki belőle a bolondság. ²³Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal, ²⁴mert a kincs nem marad meg örökké, sem az ékszer nemzedékről nemzedékre! ²⁵Amikor behordják a szénát, és a fű kizöldül újra, mikor begyűjtik a hegyekről a takarmányt, ²⁶akkor a bárányokért ruhát, a kecskékért mezőt vehetsz; ²⁷és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére.