A zsoltárok könyve

2 Isten és felkentje diadalmaskodik ¹Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? ApCsel 4,25-26;  Jel 19,19  ²Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen: ³Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket! ⁴A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket. Zsolt 59,9  ⁵Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket: ⁶Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! ⁷Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá tettelek ma téged! ApCsel 13,33;  Zsid 1,5;  Zsid 5,5;  Zsolt 89,28  ⁸Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Dán 7,14  ⁹Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! Jel 2,27;  Jel 12,5;  Jel 19,15  ¹⁰Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti, bírái a földnek! ¹¹Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vigadjatok! ¹²Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!