Káldi-Neovulgáta

Szofoniás könyve

Ld. a Náhum könyvéhez írt bevezetőt is. Szofoniás Jeruzsálemben él és működik Jozija király idejében (Kr. e. 641-609; ld. 2Kir 22,1–23,30). Az Úr határozottan megmondja neki: a balsors üzenete van rábízva, s azt továbbítania kell. A próféta először saját népének hirdet ítéletet; tudja, hogy Júdát és Jeruzsálemet kifosztják és elsöprik a föld színéről. El fog jönni „az Úr napja”, amit Izraelben saját népük diadalünnepének szerettek volna hinni. Szofoniás Ámosznál (Ám 5,18–20; 8,9–14) élesebben és világosabban mondja ki, hogy az a nap nem üdvöt, hanem ítéletet hoz mind Izraelnek, mind a többi népnek. Ebből a könyvből világossá lesz, mennyire változnak és bővülnek az idők végére vonatkozó elképzelések. „Jahve napja”, amelyet eredetileg időn belüli eseményként vártak, ami egyedül Izraelt érinti, később már az általános világítéletet (az idők végét) jelenti. S abból a reményből, hogy Isten az ítélet által is saját népét akarja üdvözíteni, kifejlődik annak felismerése, hogy a többi nép végső sorsa sem a pusztulás, hanem Isten országa, az ő uralma.