Káldi-Neovulgáta

Énekek éneke

Az itt szereplő dalok értelmezése, amelyek bizonyára embereknek egymással való kapcsolatáról és nem közvetlenül Istenről szólnak, kezdettől fogva nehézséget okozott az írásmagyarázóknak. A különböző értelmezéseknek két fő csoportja van. Az egyik csoport azt a nézetet képviseli, hogy ezek a költemények kezdettől fogva másról szóltak, mint amit szó szerinti értelmük jelent: a dalok szavai csak utalnak egy más valóságra, eltérő, átvitt értelmük van. A magyarázók másik csoportja úgy gondolja, hogy a költemények eredetileg szerelmes, lakodalmi énekek voltak, a szöveg elsődleges értelmének megfelelően. A keresztény Egyház alapjában véve átvette az allegorikus magyarázatot. Egyes egyházatyák az Énekek énekét Krisztusnak és jegyesének, az Egyháznak kapcsolatára vonatkoztatják – vagy (később) Krisztus és az egész emberiség kapcsolatára. Más egyházatyák szabadabban értelmezik az énekeket: mint Krisztus és a lélek, vagy a Szentlélek és Mária kapcsolatának ábrázolását. Vannak szentíráskutatók, akik a művet egészen más allegóriának tartják, amely egy „kultikus” (istentiszteleti) szerepből magyarázható meg. Azt gondolják, hogy az Énekek éneke eredetileg egy ősi kánaáni liturgia része volt, s az izraeliták a szövegeket onnan vették át. A kánaániak tavasszal ünnepelték a termékenység misztériumát. A király és a papnő „szent menyegzőt” (hierogámiát) tartott, a minden évben újra ébredő termékenység kultikus jelképeként.