Káldi-Neovulgáta
Abdiás könyve
Abdiás könyve a legrövidebb irat az Ószövetségben (mindössze 21 versből áll). Alig nevezhetjük „könyvnek”: valójában Abdiás egyetlen próféciáját és ahhoz fűzött magyarázatát őrizte meg számunkra. Az edomiták, miután a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, kihasználják Júda kiszolgáltatott helyzetét. Bevonulnak az ország déli területeire és elfoglalják („annektálják”) azokat. De Júdában mindenki biztosra veheti – hirdeti a próféta –, hogy Isten bosszút áll azokon, akik népét megcsúfolják és kirabolják. Az Edom ellen elhangzó büntető mondások a Jahve napjára való utalással fejeződnek be. A 16-21. versek bővebb magyarázatot adnak arra, hogy mit hoz majd Jahve napja: ezen a napon nemcsak Edomra, hanem minden népre ítélet vár; Izrael azonban újra az országában fog lakni, és maga Isten lesz a királya. Ezt a prófétai üzenetet egy olyan ember közvetíti, aki a sokatmondó Abdiás (héb. „Obadja” = Jahve szolgája) nevet viseli. Minden bizonnyal azok közé tartozott, akik Jeruzsálem pusztulása (Kr. e. 586) után Palesztinában maradtak. Abdiást üdvprófétának nevezhetjük, mert csak más népek számára hirdeti Isten büntető ítéletét; saját népe számára szabadulást, üdvösséget ígér.