Káldi-Neovulgáta

Mikeás könyve

Mikeás („ki olyan, mint Jahve”) Móresetből, egy Jeruzsálemtől 40 km-re délnyugatra fekvő kis faluból származik. Kr. e. 725 és 700 között lép fel prófétaként, Izajással egy időben (ld. a bevezetést Izajás könyvéhez). Mikeás – eltérően Izajástól – nem vesz részt a napi politikai vitákban, nem foglal állást a politikai szövetségek kérdésében, bár a bajokat és veszedelmeket ő is, mint minden próféta, Isten büntetésének tekinti. Mikeás nem tagadja meg paraszti származását. Gyanakvó bírálattal szemléli a várost és a városi életmódot, hiszen az a különféle visszás állapotok gyűjtőhelye: egyes nagybirtokosok mind több vagyont szereznek maguknak, gátlástalan kereskedők nyerészkednek, próféták és papok pénzért jósolnak – kívánság szerint szerencsét vagy bajt –, mindennapos az igazságtalanság és a megvesztegetés, a szegényeket pedig kisemmizik, elnyomják. Mikeás nemcsak leleplezi a jogtalanságokat, nem csak bírál. Küzd azért, hogy Izraelben újra érvényre jusson a kezdetben elfogadott rend és az egykori értékek; olyan életformát akar teremteni, amelyben megvalósul az emberek Istennel való közössége (ld. 6,8). A könyv szerkezetét vizsgálva könnyen felismerhetjük annak a teológusnak vagy papnak a tevékenységét (ld. a próféták könyveihez írt bevezetőt), aki az egyes prófétai mondásokat egymáshoz illesztette, külön csoportosítva a fenyegetéseket és a üdvösség ígéreteit. Az így csoportosított mondásoknak nem mindegyike származik Mikeástól. A szentírástudósok a próféta szavain kívül mások szövegeit is felismerni vélik a szövegben: egy későbbi korból való szerkesztőét, egy izraeli nemzeti érzelmű teológusét, egy „messiási” és egy „eszkatológiai” érdeklődésű szerzőét, valamint további írástudók glosszáit (kiegészítő megjegyzéseit). Ezek a kiegészítések azonban nem módosítják alapvetően Mikeás prófétai üzenetét.