Káldi-Neovulgáta

Jeremiás könyve

Lásd még a próféták könyveihez írt bevezetőt is. Jeremiás papi családból származik, amely Anatótban, egy Jeruzsálem melletti kis helységben él. Fiatalemberként (kb. Kr. e. 626-ban) ébred fel lelkében, hogy Isten prófétának hívta meg. Élete és jeruzsálemi működése a nagy hatalomváltás idejére esik, amikor az asszírok uralmát a babiloniaké követi. Kr. e. 612-ben a babiloniak elfoglalják Ninivét, az asszír fővárost. Néhány év múlva (605-ben) a babiloni trónörökös, Nebukadnezár Karkemisnél legyőzi az egyiptomiakat. Izrael földje a két nagyhatalom közötti ütközőzónában terül el. Kr. e. 722 óta az északi ország, Izrael megszűnt létezni; Júda – Jeruzsálem fővárossal – viszonylag önálló, hűbéres állama először Asszíriának, majd Egyiptomnak, végül Babilonnak. Mikor azonban Joakim király (609-598) vonakodik adót fizetni a babiloniaknak, Nebukadnezár sereget küld Jeruzsálem ellen. A várost elfoglalják; 597-ben a királyt és a nép vezetőit Babilonba hurcolják. Ezt követően Júda viszonylagos nyugalmat élvez mindaddig, míg Cidkija király (Kr. e. 597-586) egyiptomi szövetségesében bízva fel nem lázad Babilon ellen. Nebukadnezár újabb hadjáratot indít, elfoglalja Júdát, majd másfél évi ostrom után 586 júliusában Jeruzsálemet is. A várost elpusztítják, a Templomot kirabolják és felgyújtják, a népet a „babiloni fogságba” viszik. Jeremiás próféta igehirdetését és jelképes tetteit is ebben a kortörténeti közegben kell értelmeznünk. Miként Izajás átélte és értelmezte az asszír nagyhatalom fenyegetését, úgy Jeremiás az izraeli és babiloni történelem egy szakaszának volt szenvedő részese és értelmezője. A próféta korán felismeri a veszélyt: beszél az észak felől támadó ellenségről, még mielőtt nevén nevezné. Működése elején Jeremiás bízik abban, hogy az Istenhez való megtérés még elháríthatja a bajt; később azonban egyre inkább felismeri, hogy a behódolás elkerülhetetlen. Azt kívánja, hogy a király és a nép hajoljon meg a babiloniak uralma előtt, ismerje el azt mint amely Isten tervét valósítja meg, és önként vesse alá magát a hódító hatalomnak. Ha ezt nem teszik, a népre számkivetés, a városra pusztulás vár. A próféta üzenete ellenkezik a politikai látszattal, és gyöngíti az ellenállást, a védekezést. Ezért senki sem hallgat rá, sőt kigúnyolják és üldözik. Bujdosnia kell, de elfogják; majd végig kell néznie, hogy szavai beteljesednek: 586-ban a babiloniak bevonulnak Jeruzsálembe. Ők szabadítják ki a prófétát, akit az őrség udvarába zártak. A hódítók Jeremiásnak szabad választást engednek. Maga döntheti el, hogy elmegy-e Babilonba azokkal együtt, akiket oda hurcolnak. Ő azonban inkább otthon marad a legyőzöttekkel. A babiloniak Gedalját teszik meg az elfoglalt ország helytartójának. Gedalja megpróbálja újból helyreállítani a rendet a meghódolt és kifosztott országban, megszervezi az otthonmaradottak életét a babiloniak uralma alatt. Az ellenállók csoportja azonban megöli Gedalját. Amikor a lázadók a babiloniak megtorlásától félve Egyiptomba menekülnek, akarata ellenére magukkal hurcolják Jeremiást és írnokát, Bárukot is. Ettől kezdve nem tudunk többet a prófétáról; egy legenda szerint Egyiptomban saját honfitársai megkövezték. Jeremiás próféta könyvének hosszú és bonyolult története van. Magából a könyvből értesülünk arról, hogy Kr. e. 605-ben Jeremiás diktálja le írnokának, Báruknak mindazt, amit ő addig prófétaként mondott. Ezt az első könyvtekercset a tudósítás szerint háromszor olvasták fel, majd Joakim király elégette. Ezután a próféta másodszor is lediktálja korábbi mondásait, és ezekhez „még sok hasonló tartalmú szózatot is hozzáfűzött”. (ld. a 36. fejezetet.) Egy másik gyűjteményből származnak a Siralmak és a prófétának azon vallomásai, amelyek a könyv különböző helyein olvashatók (11,18–23; 12,1–6; 15,20–21; 16,1–9; 17,12–18; 18,18–23; 20,7–18; 23,9–19). Ezek a szövegrészek tanúskodnak arról, hogyan beszél és viaskodik a próféta Istennel, milyen szenvedéllyel ragaszkodik Istenéhez. Báruk, Jeremiás írnoka is közreműködött a prófétai könyv létrehozásában. Báruk a próféta környezetében él, és Egyiptomba is követi őt. Neki köszönhetünk számos olyan szövegrészt, amelyek a próféta életének eseményeiről tudósítanak, és helyet kaptak a könyvben a prófétai tanító részek mellett („Báruk-szövegek”). Jeremiás könyvét a fogság idejétől kezdve, hosszú évszázadokon át ismételten átdolgozták és kiegészítették. A könyvnek ma két szövegformáját ismerjük. Az egyik a héber Biblia szövege, a másik a görög fordításban, a Septuagintában maradt fenn. Az utóbbi kb. egynyolcadnyival rövidebb a hébernél, és ebben néhány helyen eltérő a szövegek sorrendje is.