Káldi-Neovulgáta

A galatákhoz írt levél

A „második missziós út” során Pál, Szilás és Timóteus Európa felé tartva áthaladnak a galaták által lakott vidéken Kis-Ázsia belsejében (vö. 1,2). Meg kell szakítaniuk útjukat, valószínűleg Pál megbetegedése miatt. Hirdetni kezdik az evangéliumot a galatáknak, és pogány-keresztény közösségeket alapítanak Galáciában (kb. Kr. u. 50-ben). Később Pál még egyszer felkeresi ezeket a közösségeket és „lelket önt valamennyi tanítványba” (ApCsel 18,23). Egy idő múlva értesül e közösségek életének új fejleményeiről, és (kb. Kr. u. 55-ben) Efezusból küldi el nekik a ránk maradt levelet. A háttérben álló okokat kiolvashatjuk a levél szövegéből: a galáciai közösségekben misszionáriusok lépnek fel, akik rossz hírbe hozzák nem csak az evangéliumot és a keresztény önértelmezést, hanem Pál személyét is. Az őskeresztény közösségnek ezek a zsidó-keresztény irányzatú képviselői még a kereszténységhez való tartozást is teljesen elvitatják a galatáktól, hacsak nem fogadják el a törvény rituális előírásait, nem metéltetik körül magukat és nem tartanak meg bizonyos ünnepnapokat, mindenekelőtt a szombatot. Ezeknek a tanítóknak a kritikája nem csak a galáciai keresztény gyakorlatot érinti, hanem elsősorban e közösségek alapítóját. A szóban forgó misszionáriusok vitatják Pál apostoli jogát és igehirdetésének törvényességét. Ezzel nem várt hatást érnek el a galáciai közösségekben, hiszen ezek pogány-keresztényekből állnak. Pál felismeri a veszélyt, és vitába száll a támadókkal. Levelének első részében elkötelezettként számot ad hivatásáról és a jeruzsálemi őskeresztény közösséghez való viszonyáról egészen az apostoli zsinatig. Megbízását magától Krisztustól kapta; az apostoli zsinat elismerte őt és evangéliumát. Igaz, hogy összeütközésbe került Péterrel és Barnabással Antiókhiában, Pál azonban a továbbiakban a zsidó-keresztények képviselőitől függetlenül hirdeti az igét és végzi misszióját. Ennek a háttérnek az ismeretében a galáciai misszionáriusok fellépését olyan próbálkozásnak tekinthetjük, amely a jeruzsálemi irányzat tekintélyét kívánta érvényre juttatni a Pál által alapított közösségekben. A levél fő részében Pál egy teológiai kérdést tárgyal, amely a vázolt ellentét hátterében áll. A keresztények (mégpedig mind a zsidó-, mind a pogány-keresztények) számára a Jézus Krisztusban való hitnek van döntő szerepe. A hit által – és csakis azáltal – jutnak helyes viszonyba Istennel. A „törvény tettei” nem teszik igazzá az embert. Érthetetlen volna, ha a galaták feladnák a hit üdvözítő útját, visszatérnének a törvény útjára, és ezzel elárulnák a szabadságot, amit Krisztus az övéinek megszerzett. Pál a Galatákhoz írt levélben evangéliumának alapelveit foglalja írásba és védi meg a konkrét közösségek hitéért folytatott küzdelemben. Ugyanezeket alaposabban kifejti a Rómaiakhoz írt levélben, amely bizonyos fokban hasonlít a Galatákhoz írt levélhez.