Káldi-Neovulgáta

Ezekiel könyve

Ld. a prófétai könyvekhez írt bevezetést is. Ezekiel már Babilonban éli át a Jeruzsálem eleste és a Templom elpusztítása előtti utolsó éveket. Bár a száműzöttek közvetlenül nem folyhattak bele az eseményekbe, mégis saját maguk is érintettek és fenyegetettek voltak: Júda bukása és Jeruzsálem elfoglalása számukra is a nemzeti lét összeomlását, az ígéret megszűntét jelenti. A politikai helyzetről nemcsak Jeruzsálemben folytattak vitákat, hogy helyes elhatározásokra jussanak, hanem Babilonban is; és mindkét helyen van Babilon-ellenes párt, amely az Egyiptommal való szövetkezéstől vár megoldást. Jeremiás Jeruzsálemben igyekszik befolyásolni a politikai véleményeket, jobb belátásra bírja a felelős személyeket, világossá téve előttük, hogy csak a babiloniaknak való önkéntes meghódolás mentheti meg őket. Ezekiel, távol Jeruzsálemtől, ugyanezt az álláspontot képviseli. Ő is szembeszáll a Babilon-ellenes párttal és minden politikai szövetkezéssel. Ő is csak abban látja a túlélés reményét Izrael számára, ha a vezetők, elsősorban Cidkija király (Kr. e. 597-586), elismerik a babiloniak uralmát és ehhez alkalmazkodnak, jövőjüket pedig Istenre bízzák, és tőle várnak szabadulást. Azok a Júdához és Jeruzsálemhez intézett fenyegető és figyelmeztető szavak, amelyeket Ezekiel könyvének első részében olvashatunk (Ez 4-24), erre a helyzetre vonatkoznak. Jeremiás üzenete Jeruzsálemben süket fülekre talál, és ugyanígy Babilonban sem hallgatnak Ezekielre. A város és a Templom elvesztése minden izraelita számára tragikus pusztulás; de ebben egy próféta sem látja Isten hatalmának és üdvözítő akaratának a végét. Ezekiel könyvének központi része (Ez 25-32) az idegen nemzeteknek szóló üzenetek gyűjteménye, amelyekben a próféta Izrael Istenét az egyetemes emberi történelem Uraként mutatja be és igazolja. Ezt követi annak az új életnek a meghirdetése, amit Isten kínál fel népének (Ez 33-37). Ezekiel leírja Isten nagy összecsapását az ellene támadó népekkel, s a végső győzelmet (Ez 38-39); könyvét az a látomás zárja, amelyben a próféta az új Templomot, az új népet és az új várost ábrázolja (Ez 40-48). Ezekiel könyve mai alakjában világos felépítésű, és mégis sokrétű, gyakran nehezen érthető alkotás. Ennek részben az az oka, hogy a próféta kifejezésformái, amelyeket használ, nagyon változatosak. Vannak fenyítő, büntető és üdvöt ígérő szavai. Néha bonyolult jelképes cselekedetek szemléltetik a szent színjáték mozzanatait, ezek teszik világossá – szavak nélkül – az események fontosságát; sőt, maga Ezekiel a saját személyében is jelképpé, üzenetté válik. A próféta néha hosszú, jelképes beszédeket és rejtélyes mondásokat komponál; leírja látomásait, amelyeket látott; megkísérli ábrázolni Isten földöntúli világát. Könyve – szemben a többi prófétai könyvvel – nem különálló mondások gyűjteménye, hanem hosszabb, jól tagolt egységekből áll. Nyelvezete egységes, ami tanúsítja a próféta papi származását, és a Szentség törvénye (ld. Lev 17–26) iránti tiszteletét. A könyvnek ezek a jellegzetességei szinte lehetetlenné teszik, hogy Ezekiel eredeti szavait megkülönböztessük a papi átdolgozók, a prófétatanítványok vagy a szerkesztők kiegészítéseitől és magyarázataitól.