Káldi-Neovulgáta

Péter második levele

Lásd a Péter első leveléhez írt magyarázatot is. A Péter apostol neve alatt ránk maradt második levelet a szerző szándéka szerint végrendeletként kell olvasnunk, amelyet az apostol közeli halála tudatában írt (ld. 1,13-15). Ez a végrendelet nem Jézus Krisztus halálának és feltámadásának nagy hitigazságaival foglalkozik; egy meghatározott helyzethez és egy adott problémához kapcsolódik. Az Egyház hitbeli válságba jutott. A tévtanítók – akiknek érvelésére az ellenérvekből következtethetünk – a keresztények jövőt illető várakozásait kétségbe vonják, nevetségessé teszik, és így a hívőket elbizonytalanítják. A szerző a Péter tekintélyét felhasználó írásával az „utolsó dolgokra” vonatkozó keresztény tanítást akarja védelmezni, a keresztény remény alapját és értelmét kívánja megmutatni. Emlékezteti a keresztényeket arra, hogy Isten mindennel megajándékozta őket, ami egy emberi és Istennek tetsző élethez szükséges, és arra buzdítja őket, hogy ezeket az adományokat bontakoztassák ki. Vitába száll a tévtanítók állításaival, és ennek során érveket vesz át Júdás leveléből. Így a levél betekintést nyújt az ősegyház egy válságos pillanatába, egyúttal olyan megoldást is mutat, amely nem csak az akkori helyzetre vonatkozik.