Káldi-Neovulgáta
A Timóteushoz írt első levél
A lelkipásztori levelek – A Timóteushoz írt két levél és a Tituszhoz írt levél címzettjei nem közösségek, hanem közösségvezetők (latinul „pastores”, pásztorok); ezért hívjuk ezeket a leveleket „lelkipásztori leveleknek”. A három levél tartalmilag és célját tekintve összetartozik. Tükröződik bennük a korai keresztény közösségek szervezete és problémaköre. Az első hithirdetés idején már túl vagyunk; az evangélium tanítása „kerek egésszé” vált, amit ismernek, amihez igazodhatnak és amit védelmeznek. Kialakul a közösségek rendje, a felelősök hivatalátadásának szabálya, a hitvallások és a keresztségi fogadalom formái, megszületnek az egyházi énekek. A közösségek önmagukat szervezik, a vezetői hivatalok megvonják egymás közt felelősségi területük határait. Az Egyház intézménnyé lesz – nem csupán azért, hogy az állam és a társadalom is elismerje. A külső szorításnak ellen tudnak állni; a hitükért való szenvedés hozzátartozik a Krisztus-követés útjához, a vértanúság eszménykép a vallásosak számára. Az igazi problémák, amelyek megkívánják az intézményesedést, a közösségeken belül állnak elő: új tanítások és tanítók jelennek meg, tévtanok és tévtanítók bukkannak fel és folytatnak missziót a maguk módján. Nyugtalanságot keltenek, bizonytalan helyzetet teremtenek. Hogy a keresztény közösség képes legyen ezekkel eredményesen szembenézni, és elkerülje a szétforgácsolódást, határozottan ki kell mondani, mi tartozik kötelezően a keresztény közösség hitéhez, milyen rendet kell tiszteletben tartani, és hogy szükség van a tekintélyre.