Káldi-Neovulgáta

Péter első levele

Vitatkoznak arról, hogy vajon írhatta-e ezt a levelet Szent Péter (ill. „titkára”) Rómában, vértanúhalála előtt (Kr. u. 64-ben vagy 67-ben). Péter zsidókeresztény volt. Az említett kisázsiai tartományok viszont Pál missziós területéhez tartoznak, ezeken a helyeken ő alapított közösségeket. Hogyan képzelhető el egy „tartomány” a levél címzettjeként? Elfogadhatjuk-e azt, hogy a közösségek már Szent Péter életében olyan szilárd szervezeti rendben éltek, mint ahogy ezt a levél feltételezi? Továbbá: az egész levélben azt olvassuk, hogy a keresztényeket a társadalom és a környezet kereszténységükért lenézi, sőt üldözi. Keltezhetjük-e ezt az üldözési állapotot ilyen korai időre? Néró császár életében bizonyára nem lehet szó minden területre kiterjedő üldözésről (ld. 5,9). Több dolgot megmagyaráz, ha feltesszük, hogy a levelet egy kisázsiai közösség elöljárója (presbitere, „öregje”) írta (ld. 5,1), aki átélte a Rómából kiinduló üldöztetést, és elmondja a közösségeinek, hogyan lehet azokban helytállni, és minek kell tekinteni őket. Pétert állítja közösségei elé, aki Rómában vértanúvá lett, hogy tudatosítsa bennük: a helyzetük nem egyedülálló, a szenvedés hagyománya rájuk is vonatkozik. Megmondja a nemkeresztény társadalomban élő keresztényeknek, hogyan viselkedjenek az állami és társadalmi rendszerekkel szemben, hogyan tudják a lenézést, megkárosítást, üldözést nem csupán elviselni, hanem Krisztus követésének realitásaként tekinteni.