16
1Dávid miktámja.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.• Jób 20,10. Zsolt. 18,45.
2Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van • minden gyönyörűségem.• Zsolt. 101,6.
4Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.• Jób 6,4.
5Az Úr az én • osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.• Siral. 3,24.
6Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is • oktatnak engem az én veséim.• Zsolt. 63,7.
8Az Úrra • néztem szüntelen; mert jobb kezem † felől van, meg nem rendülök.• Zsolt. 28,7. 49,16. Csel. 2,25-28. † Zsolt. 109,31. 110,5.
9Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10Mert nem hagyod • lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.• Zsolt. 86,13. 88,6. 7. 116,8. 9. Csel. 2,31. Ésa. 53,10-12.
11Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes • öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.• Zsolt. 17,15.