Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére. •
Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz. •
Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?
Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, • kik nem test szerint járnak, hanem † Lélek szerint.
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám • magvából, Benjámin nemzetségéből való.
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. •
Minden lélek engedelmeskedjék a felső • hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.
A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit. •
Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk. •
Ajánlom pedig néktek Fébét, a mi nénénket, ki a Kenkhréabeli gyülekezetnek szolgálója: