Károli Gáspár revideált fordítása 1908-ból.

Zsoltárok könyve

78 1Aszáf tanítása.
Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.• Zsolt. 50,23.  

   2Megnyitom az én • számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.• Zsolt. 49,5.  Mát. 13,35.  

   3A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek • nékünk,• 5Móz. 4,9.  

   4Nem titkoljuk el • azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.• Zsolt. 145,4.  5.  

   5Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, • hogy megtanítsák azokra fiaikat;• 5Móz. 4,9.  

   6Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;• Zsolt. 15,1.  4.  

   7Hogy Istenbe • vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.• 1Móz. 18,17-19.  

   8Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj • és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.• 2Móz. 32,9.  

   9Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;• Zsolt. 15,1-5.  26,4-6.  

   10Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;• Péld. 25,4.  5.  

   11Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

   12Apáik előtt csodát mívelt • Égyiptom földjén, a Czoán mezején.• 2Móz. 7,10.  8,24.  

   13Ketté • választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.• 2Móz. 14,21.  22.  15,8.  

   14Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.• Jób 7,6.  7.  

   15Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

   16Patakokat fakasztott a kősziklából, • és folyamok módjára vizeket ömlesztett:• 2Móz. 17,6.  

   17Mégis folyvást vétkeztek • ellene, és haragították a Felségest a pusztában;• 2Móz. 17,7.  

   18És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

   19És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

   20Ímé, megcsapta a kősziklát • és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?• 2Móz. 17,6.  

   21Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

   22Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,• Zsolt. 109,23.  

   23És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

   24És hullatott reájuk mannát • eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.• 2Móz. 16,14.  15.  

   25Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,• Ezsdr. 3,10-13.  

   26Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;• Zsolt. 72,10.  11.  

   27És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

   28És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

   29Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.• Zsolt. 126,1-3.  Jer. 23,7.  8.  

   30Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

   31Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;• Zsolt. 126,1-3.  

   32Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

   33Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

   34Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

   35És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;• vers 14.  Jer. 29,10.  11.  

   36És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.• Zsolt. 8,4.  

   37De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;• Zsid. 1,10-12.  

   38Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

   39Azért eszébe vevé, hogy test • ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.• 1Móz. 6,3.  

   40Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!• 2Sám. 23,1.  

   41És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.• Zsolt. 18,1.  51.  

   42Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;• Zsolt. 32,5.  2Sám. 12,13.  

   43Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.• Zsolt. 86,13.  

   44És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.• Ésa. 40,31.  

   45Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, • a mely pusztítá őket.• 1Móz. 8,6.  

   46Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.• Zsolt. 147,19.  20.  

   47Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.• 2Móz. 34,6.  

   48Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.• Jer. 3,12.  15.  

   49Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.• Siral. 3,22.  

   50Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

   51És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

   52Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.• Malak. 3,17.  

   53És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.• 1Móz. 2,7.  

   54És bevivé őket az ő szent határába, arra • a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.• 2Móz. 3,1-12.  

   55És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és • letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.• 4Móz. 26,1-53.  Józs. 13,7.  

   56De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;• Zsolt. 84,12.  13.  Luk. 1,50.  

   57Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, • mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.• Ésa. 1,4.  Hós. 7,16.  

   58Haragra ingerelték őt magaslataikkal, • és bosszantották faragott bálványaikkal.• 1Kir. 14,23.  

   59Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.• Zsid. 1,14.  

   60És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

   61Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét • pedig ellenség kezébe.• 1Sám. 4,10.  11.  

   62És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.• Zsolt. 146,1.  

   63Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.• 1Tim. 6,16.  † Ésa. 40,22.  

   64Papjai • fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.• 1Sám. 4,17.  

   65Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

   66És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.• Zsolt. 24,2.  

   67Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;• 1Móz. 1,9.  10.  7,19.  24.  

   68Hanem a Júda törzsét választá; a Sion • hegyét, a melyet szeret.• Zsolt. 132,13.  14.  

   69És megépíté szent helyét, • mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.• 1Kir. 7,1-38.  

   70És kiválasztá • Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.• 1Sám. 16,1.  11.  13.  

   71A szoptatós • juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.• 2Sám. 7,8.  

   72És legelteté őket szívének tökéletessége • szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.• 2Sám. 8,15.