110
1Dávidé; zsoltár.
Monda az Úr az én uramnak: Ülj • az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.• Mát. 22,44. Márk 12,36. Luk. 20,42. Csel. 2,34. 35. Zsid. 1,13.
2A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!
3A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
4Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké • Melkhisedek rendje szerint.• Zsid. 5,6. 6,20. 7,17.
5Az Úr a te jobbod felől; megrontja • az ő haragja napján a királyokat;• Zsolt. 2,9. 12.
6Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; • összezúz messze földön minden főt.• Jel. 14,14. 16,14. 20,8.
7Az út mellett való • patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.• Fil. 2,9. Zsid. 1,3. 10. 12.