A Máté írása szerint való szent evangyéliom

27 ¹Mikor pedig reggel lőn, tanácsot • tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.• Márk 15,1.  Luk. 22,66.  Ján. 18,28.  
²És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak • a helytartónak.• Luk. 23,1.  Ján. 18,31.  32.  
   ³Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak • és a véneknek,• rész 26,16.  
   ⁴Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.• Mát. 27,33-44.  Luk. 23,32-43.  Ján. 19,17-27.  
   ⁵Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; • és elmenvén felakasztá magát.• Csel. 1,18.  2Sám. 17,23.  
   ⁶A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a • templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.• Márk 12,41.  
   ⁷Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
   ⁸Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének • mind e mai napig.• Csel. 1,19.  
   ⁹Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz • ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,• Zak. 11,12.  13.  Jer. 32,6-9.  
   ¹⁰És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.• Ján. 11,33.  
   ¹¹Jézus pedig ott álla a • helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.• Márk 15,2-5.  Luk. 23,2.  3.  Ján. 18,29-38.  
   ¹²És mikor vádolák őt a főpapok és a • vének, semmit sem felele.• rész 26,63.  Ésa. 53,7.  
   ¹³Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?• Mát. 4,25.  
   ¹⁴És • nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.• Ján. 19,9.  
   ¹⁵Ünnepenként • pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.• Márk 15,6-15.  Luk. 23,13-25.  Ján. 18,39.  19,1.  
   ¹⁶Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.• Luk. 4,41.  
   ¹⁷Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?• Mát. 10,11.  Luk. 10,7.  
   ¹⁸Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. •• Ján. 11,47.  48.  
   ¹⁹A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.• Mát. 27,50.  Luk. 23,46.  Ján. 19,30.  
   ²⁰A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.• Jak. 5,14-15.  
   ²¹Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.• Mát. 14,1-12.  Luk. 3,19.  20.  9,7-9.  
   ²²Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!• Luk. 9,54.  
   ²³A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
   ²⁴Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá • kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!• 5Móz. 21,6.  
   ²⁵És felelvén az egész nép, monda: Az • ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.• Csel. 5,28.  
   ²⁶Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
   ²⁷Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.• Mát. 9,34.  12,24-32.  Luk. 11,15-22.  
   ²⁸És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
   ²⁹És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
   ³⁰És mikor • megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.• Ésa. 50,6.  
   ³¹És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
   ³²Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit • Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.• Márk 15,21.  Luk. 23,26.  
   ³³És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, • azaz koponya helyének neveznek,• Márk 15,22-32.  Luk. 23,32-43.  Ján. 19,17-27.  
   ³⁴Méreggel megelegyített • eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.• Zsolt. 69,22.  
   ³⁵Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: • Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.• Zsolt. 22,19.  
   ³⁶És leülvén, ott őrzik vala őt.• rész 14,28.  
   ³⁷És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók • királya.• Márk 15,26.  Luk. 23,38.  Ján. 19,19.  
   ³⁸Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket • jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.• Ésa. 53,12.  
   ³⁹Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket • hajtogatván.• Zsolt. 22,8.  
   ⁴⁰És ezt mondván: • Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!• rész 26,61.  Ján. 2,19.  
   ⁴¹Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:• Mát. 13,1.  2.  
   ⁴²Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
   ⁴³Bízott • az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.• Zsolt. 22,9.  
   ⁴⁴A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.• Mát. 13,4-8.  Luk. 8,4-15.  
   ⁴⁵Hat • órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.• Márk 15,33-39.  Luk. 23,44-48.  Ján. 19,28-30.  
   ⁴⁶Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én • Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?• Zsolt. 22,2.  
   ⁴⁷Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.• Luk. 10,19.  Csel. 28,3-6.  † Jak. 5,14.  15.  
   ⁴⁸És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén • eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.• Zsolt. 69,22.  
   ⁴⁹A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?• Csel. 14,3.  Zsid. 2,4.  
   ⁵⁰Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, • kiadá lelkét.• Márk 15,37.  Luk. 23,46.  Ján. 19,30.  
   ⁵¹És ímé • a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;• 2Móz. 26,31.  Zsid. 10,19.  20.  
   ⁵²És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.• Ésa. 6,9-10.  
   ⁵³És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. •• Csel. 26,23.  
   ⁵⁴A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!• Mát. 13,19.  
   ⁵⁵Sok asszony vala pedig ott, • a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;• Márk 15,40.  41.  Luk. 23,49.  Ján. 19,25.  
   ⁵⁶Ezek közt volt • Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.• Luk. 8,2.  3.  
   ⁵⁷Mikor pedig • beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint † József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;• 2Móz. 34,25.  † Márk 15,42-47.  Luk. 23,50-56.  Ján. 19,38-42.  
   ⁵⁸Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.• rész 4,39.  
   ⁵⁹És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,• rész 10,23-24.  
   ⁶⁰És • elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.• Ésa. 53,9.  
   ⁶¹Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.• Mát. 5,15.  Luk. 8,16.  11,33.  
   ⁶²Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,• Mát. 10,26.  Luk. 8,17.  12,2.  
   ⁶³Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: • Harmadnapra föltámadok.• vers 40.  rész 12,40.  
   ⁶⁴Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.• Mát. 7,2.  
   ⁶⁵Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.• Mát. 13,12.  25,29.  Luk. 8,18.  19,26.  
   ⁶⁶Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá • helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.• Dán. 6,17.