A Máté írása szerint való szent evangyéliom

26 ¹És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak:
²Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak • ünnepe lészen, és az embernek Fia † elárultatik, hogy megfeszíttessék.• Márk 14,1.  2.  Luk. 22,1-2.  Ján. 11,55-57.  † rész 20,18.  
   ³Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,• vers 7.  
   ⁴És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.
   ⁵De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.• rész 11,27.  Eféz. 1,20-22.  
   ⁶És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,• Márk 16,15-16.  
   ⁷Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.• rész 18,20.  
   ⁸Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?
   ⁹Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.• Malak. 3,1.  Mát. 11,10.  
   ¹⁰Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.• Ésa. 40,3.  
   ¹¹Mert a • szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.• 5Móz. 15,11.  
   ¹²Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.• Mát. 13,19.  
   ¹³Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.• rész 16,7.  
   ¹⁴Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz • menvén,• Márk 14,10.  Luk. 22,4.  
   ¹⁵Monda: • Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? † Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.• Ján. 11,57.  † Zak. 11,12.  
   ¹⁶És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy • elárulja őt.• 1Tim. 6,9.  10.  
   ¹⁷A kovásztalan • kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a † husvéti bárányt?• Márk 14,12-16.  Luk. 22,7-13.  † 2Móz. 12,18-20.  
   ¹⁸Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.• Mát. 3,16.  17.  Luk. 3,21.  23.  
   ¹⁹És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.• Mát. 5,15.  Luk. 8,16.  11,33.  
   ²⁰Mikor pedig beestveledék, letelepszik • vala a tizenkettővel,• Márk 14,17-26.  Luk. 22,14-23.  Ján. 13,21-26.  
   ²¹És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.• rész 10,38.  
   ²²És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?• Gal. 4,4.  
   ²³Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.• Mát. 13,12.  25,29.  Luk. 8,18.  19,26.  
   ²⁴Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
   ²⁵Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.• Jak. 5,7.  
   ²⁶Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; • ez az én testem.• 1Kor. 11,23-25.  
   ²⁷És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
   ²⁸Mert ez az én • vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.• 2Móz. 24,8.  Jer. 31,31.  Zak. 9,11.  
   ²⁹Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.• Mát. 7,28.  29.  
   ³⁰És • dícséretet énekelvén, † kimenének az olajfák hegyére.• Zsolt. 113,1.  Zsolt. 118,1.  † Luk. 22,39.  Ján. 18,1.  
   ³¹Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem • a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.• Zak. 13,7.  Ján. 16,32.  
   ³²De föltámadásom után előttetek megyek • majd Galileába.• rész 28,7.  
   ³³Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.• rész 9,26.  
   ³⁴Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, • háromszor megtagadsz engem.• Márk 14,30.  Luk. 22,34.  Ján. 13,38.  
   ³⁵Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a • többi tanítványok is.• vers 56.  
   ³⁶Akkor elméne Jézus velök egy helyre, • a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.• Márk 14,32-42.  Luk. 22,39-46.  Ján. 18,1.  2.  
   ³⁷És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, • kezde szomorkodni és gyötrődni.• Zsid. 5,7.  
   ³⁸Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és • vigyázzatok én velem.• Ján. 12,27.  
   ³⁹És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén • és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e † pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.• Zsid. 5,8.  † Ján. 18,11.  
   ⁴⁰Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!?• Mát. 8,28-34.  Luk. 8,26-40.  
   ⁴¹Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a • test erőtelen.• Zsid. 2,14.  4,15.  
   ⁴²Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
   ⁴³És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik.• Ján. 2,19.  
   ⁴⁴És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, • ugyanazon beszéddel szólván.• 2Kor. 12,8.  
   ⁴⁵Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
   ⁴⁶Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.• rész 15,5.  Ésa. 53,7.  
   ⁴⁷És még mikor beszél vala, • ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől.• Márk 14,43-50.  Luk. 22,47-53.  Ján. 18,3-12.  
   ⁴⁸A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.
   ⁴⁹És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt.• Ján. 19,7.  
   ⁵⁰Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt.• rész 3,12.  7,36.  
   ⁵¹És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.• 5Móz. 14,2-32.  
   ⁵²Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, • fegyverrel kell veszniök.• 1Móz. 9,6.  
   ⁵³Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?
   ⁵⁴De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?
   ⁵⁵Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.
   ⁵⁶Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. • Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának.• vers 31.  
   ⁵⁷Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, a • hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala.• Márk 14,53-72.  Luk. 22,54-71.  Ján. 18,13-27.  
   ⁵⁸Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.• Mát. 27,1.  2.  Luk. 26,66.  23,1.  Ján. 18,28.  
   ⁵⁹A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt;• Ésa. 43,25.  
   ⁶⁰És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú,
   ⁶¹Monda: Ez azt mondta: Leronthatom • az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.• Ján. 2,19-21.  
   ⁶²És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?• rész 14,61.  Ésa. 53,7.  
   ⁶³Jézus • pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?• rész 27,12.  
   ⁶⁴Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok • az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.• rész 24,30.  
   ⁶⁵Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: • Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását.• Ján. 10,33.  
   ⁶⁶Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó • a halálra.• Ján. 19,7.  3Móz. 24,16.  
   ⁶⁷Akkor • szemébe köpdösének és arczul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék,• Ésa. 50,6.  
   ⁶⁸Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?• Mát. 9,11.  Luk. 15,2.  
   ⁶⁹Péter pedig künn • ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.• Márk 14,66-72.  Luk. 22,56-62.  Ján. 18,17.  25-27.  
   ⁷⁰Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
   ⁷¹Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
   ⁷²És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
   ⁷³Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.• Mát. 9,16.  Luk. 5,36.  
   ⁷⁴Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.• Mát. 9,17.  Luk. 5,37.  
   ⁷⁵És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt • a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.• vers 34.