Józsué könyve

14 ¹Ezek pedig azok, a miket örökségül vőnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, • a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;• rész 21,1.  4Móz. 34,17.  
²Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta • vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:• 4Móz. 26,55.  56.  33,54.  34,13.  
   ³Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget ő közöttök.
   ⁴Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelőket barmaik és marháik számára.
   ⁵A mint megparancsolta • vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.• 4Móz. 34,13.  15.  
   ⁶Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, • a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felőlem és te felőled Kádes-Barneában.• 4Móz. 14,24.  30.  5Móz. 1,35.  36.  
   ⁷Negyven esztendős valék én, mikor elküldött • engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.• 4Móz. 13,1-7.  
   ⁸Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették • a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.• 4Móz. 13,28-30.  33,34.  
   ⁹És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott • a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.• 5Móz. 11,2.  4.  
   ¹⁰Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendős vagyok!
   ¹¹Még ma is olyan erős • vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erőm, most is olyan az én erőm a harczoláshoz és járásra-kelésre.• 5Móz. 34,7.  
   ¹²Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyről szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok • vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr.• rész 11,21.  
   ¹³És megáldá őt Józsué, és • odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.• rész 15,13.  Bir. 1,20.  
   ¹⁴Azért lőn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.
   ¹⁵A Hebron • neve pedig annakelőtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott † a harcztól.• rész 15,13.  21,11.  † rész 11,23.