1
1És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála • után, szóla az Úr Józsuénak, † a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:• 5Móz. 34,5.  † 2Móz. 33,11.  4Móz. 13,9.  17.  27,15.  23.  5Móz. 1,38.  
2Mózes, az én • szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.• 5Móz. 34,5.  10.  11.  
   3Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen • szólottam Mózesnek.• 2Móz. 3,8.  5Móz. 1,7.  8.  31,6.  8.  
   4A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az • Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.• 1Móz. 15,18.  5Móz. 11,24.  
   5Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, • teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok † tőled.• 5Móz. 31,6.  8.  † Zsid. 13,15.  
   6Légy bátor és erős, • mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, † a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.• 5Móz. 31,6.  † 5Móz. 1,38.  
   7Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy • jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!• 5Móz. 28,1.  1Kir. 2,3.  
   8El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál • arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.• 5Móz. 6,7.  11,19.  17,19.  Zsolt. 1,2.  3.  
   9Avagy nem parancsoltam-é meg néked: • légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, † mert veled lesz •• az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.• vers 7.  rész 6,27.  † rész 8,1.  •• 5Móz. 31,7.  8.  
   10Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván:
   11Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.
   12A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:
   13Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt • néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.• 4Móz. 32,20-23.  
   14Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, • a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, a kik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket;• 4Móz. 32,33-37.  
   15A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.
   16Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent • megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.• 2Móz. 19,8.  
   17A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen • vele volt Mózessel.• 5Móz. 34,10.  12.  
   18Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!