A János írása szerint való szent evangyéliom

11 ¹Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának • és az ő testvérének, Márthának falujából.• Luk. 10,38.  39.  
²Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente • vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.• rész 12,1.  Mát. 26,7.  Márk 14,3.  
   ³Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.• 2Kor. 11,32.  33.  
   ⁴Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.• rész 15,7.  16.  16,23.  24.  Mát. 7,7.  Márk 11,24.  
   ⁵Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.• rész 11,49.  50.  
   ⁶Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.• Mát. 26,58.  Márk 14,54.  Luk. 22,54.  
   ⁷Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
   ⁸Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a • Júdabeliek, és újra oda mégy?• rész 10,31.  39.  
   ⁹Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
   ¹⁰De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
   ¹¹Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.• rész 17,21.  23.  
   ¹²Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
   ¹³Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
   ¹⁴Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
   ¹⁵És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!• rész 7,16.  
   ¹⁶Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.• Mát. 26,69.  Márk 14,66.  67.  Luk. 22,56.  
   ¹⁷Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.• rész 15,26.  16,7.  
   ¹⁸Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;• Mát. 26,74.  Márk 14,72.  Luk. 22,60.  
   ¹⁹És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.• vers 3.  
   ²⁰Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.• rész 13,19.  
   ²¹Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
   ²²De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
   ²³Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.• Mát. 20,19.  Márk 10,33.  Luk. 18,32.  
   ²⁴Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor • az utolsó napon.• rész 5,29.  Dán. 12,2.  
   ²⁵Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;• rész 13,10.  
   ²⁶És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
   ²⁷Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, • az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.• rész 6,69.  
   ²⁸És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
   ²⁹Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.• rész 14,13.  16,23.  1Ján. 3,22.  
   ³⁰Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.• Mát. 27,15.  Márk 15,6.  Luk. 23,17.  
   ³¹A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.• Mát. 27,21.  Márk 15,11.  Luk. 23,18.  Csel. 3,14.  
   ³²Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.• rész 14,15.  
   ³³Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
   ³⁴És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!• rész 13,34.  † rész 13,34.  •• Eféz. 5,2.  
   ³⁵Könnyekre fakadt Jézus.• 3Móz. 11,1.  5Móz. 14,7.  19.  Ezék. 4,14.  
   ³⁶Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
   ³⁷Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
   ³⁸Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.• Mát. 28,19.  † rész 14,13.  16,23.  24.  
   ³⁹Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
   ⁴⁰Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?• rész 7,7.  
   ⁴¹Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
   ⁴²Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.• rész 13,16.  Mát. 10,24.  Luk. 6,40.  
   ⁴³És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!• Mát. 24,9.  
   ⁴⁴És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.• rész 9,41.  Luk. 12,47.  48.  
   ⁴⁵Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
   ⁴⁶De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.• rész 14,11-15.  Jel. 22,8.  9.  
   ⁴⁷Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit • cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.• Mát. 26,3.  Márk 14,1.  Luk. 22,2.  
   ⁴⁸Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.• rész 14,26.  16,7.  Luk. 24,49.  
   ⁴⁹Egy pedig ő közülök, Kajafás, a • ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.• rész 18,14.  
   ⁵⁰Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.• Mát. 27,37.  Márk 15,26.  Luk. 23,38.  
   ⁵¹Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
   ⁵²És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.• rész 15,21.  
   ⁵³Ama naptól azért azon tanakodának, hogy • őt megöljék.• Mát. 26,3.  Márk 14,1.  Luk. 22,2.  
   ⁵⁴Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.• Mát. 27,35.  Márk 15,24.  Luk. 23,34.  
   ⁵⁵Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.• Zsolt. 22,19.  
   ⁵⁶Keresék • azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?• rész 7,11.  
   ⁵⁷A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.• Luk. 2,14.  Ján. 14,27.  Róm. 5,1.