Jeremiás próféta könve

47 ¹Az a szó, a melyet az Úr szóla Jeremiás prófétának a Filiszteusok felől, mielőtt • megverte a Faraó Gázát.• Ésa. 14,29.  31.  
²Ezt mondja az Úr: Ímé, víz indul meg északról, és olyan lesz, mint a kiáradott folyó, és elárasztja a földet és annak mindenét, a várost és annak lakosait, és kiáltanak az emberek, és a föld minden lakosa ordít.
   ³Ménei patáinak • csattogó hangjától, szekereinek zörgésétől, kerekeinek zúgásától nem gondolnak az atyák a fiakra erejök ellankadása miatt.• Ésa. 5,28.  
   ⁴És a nap miatt, mely eljött, hogy elpusztítsa egész Filiszteát, kivágja Tírust és Szidont és segítségének minden megmaradt töredékét, mert az Úr elrontja Filiszteát, a Káftor • szigetének maradékát.• Ámós 9,7.  
   ⁵Kopaszság • lepte meg Gázát, Askalon elnémult, maradéka az ő völgyüknek: meddig vagdalod magadat?• Ésa. 15,2.  Mik. 1,16.  
   ⁶Oh szablyája az Úrnak, meddig nem nyugszol meg? Rejtsd el magadat a te hüvelyedbe, nyugodjál meg és hallgass!
   ⁷Miképen nyughatik meg, holott az Úr parancsolt néki? Askalonra és a tenger partjára oda rendelte őt.• Dán. 4,27.  5,23.  24.  30.