Mózes első könyve a teremtésről

9 ¹Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok • és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.• rész 1,28.  8,17.  
²És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
   ³Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek • adtam mindazokat.• rész 1,29.  
   ⁴Csak a húst az őt elevenítő • vérrel meg ne egyétek.• 3Móz. 17,14.  5Móz. 12,23.  
   ⁵De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, • számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.• 2Móz. 21,12.  28.  3Móz. 24,17.  
   ⁶A ki • ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.• Mát. 26,52.  Jel. 13,10.  
   ⁷Ti pedig • szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.• rész 1,28.  8,17.  
   ⁸És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:
   ⁹Én pedig ímé • szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.• Ésa. 54,9.  
   ¹⁰És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.
   ¹¹Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
   ¹²És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:
   ¹³Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
   ¹⁴És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.
   ¹⁵És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
   ¹⁶Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.
   ¹⁷És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
   ¹⁸Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
   ¹⁹Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.
   ²⁰Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
   ²¹És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
   ²²Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
   ²³Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
   ²⁴Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
   ²⁵Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája • legyen atyjafiai közt.• Józs. 17,13.  Bir. 1,28.  
   ²⁶Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
   ²⁷Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
   ²⁸Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
   ²⁹És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.