Mózes első könyve a teremtésről

3 ¹A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
²És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
   ³De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
   ⁴És monda • a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;• 2Kor. 11,3.  
   ⁵Hanem tudja az Isten, hogy • a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.• Ján. 8,44.  
   ⁶És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada • vele levő férjének is, és az is evék.• 1Tim. 2,14.  
   ⁷És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, • hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.• rész 2,25.  
   ⁸És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
   ⁹Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
   ¹⁰És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
   ¹¹És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
   ¹²És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
   ¹³És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: • A kígyó ámított el engem, úgy evém.• Jel. 12,9.  
   ¹⁴És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és • port egyél életed minden napjaiban.• Ésa. 65,25.  Mik. 7,17.  
   ¹⁵És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: • az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.• 1Ján. 3,8.  
   ¹⁶Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel • a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.• 1Kor. 14,34.  1Tim. 2,11.  12.  1Pét. 3,5.  
   ¹⁷Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
   ¹⁸Töviset és bogácskórót • teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.• rész 4,12.  
   ¹⁹Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen • visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.• Zsolt. 146,4.  2Thess. 3,10.  
   ²⁰Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
   ²¹És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
   ²²És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
   ²³Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
   ²⁴És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.