Mózes első könyve a teremtésről

18 ¹Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon.
²És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé • három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.• Zsid. 13,2.  
   ³És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.
   ⁴Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt.
   ⁵Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.
   ⁶És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.
   ⁷A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.
   ⁸És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.
   ⁹És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.
   ¹⁰És monda: • Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.• rész 17,19.  21,2.  Róm. 9,9.  
   ¹¹Ábrahám • pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.• rész 17,17.  Zsid. 11,11.  
   ¹²Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg!
   ¹³És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem?
   ¹⁴Avagy az Úrnak lehetetlen-é • valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.• Mát. 19,26.  
   ¹⁵Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
   ¹⁶Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
   ¹⁷És monda az Úr: • Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?• Ámós 3,7.  
   ¹⁸Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és • benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.• rész 12,3.  22,18.  26,4.  Csel. 3,25.  Gal. 3,8.  
   ¹⁹Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a • mit szólott felőle.• vers 18.  rész 22,17.  
   ²⁰Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
   ²¹Alámegyek azért és meglátom, vajjon • teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.• Jer. 32,19.  Jób 34,21.  22.  
   ²²És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám • pedig még az Úr előtt áll vala.• rész 19,27.  
   ²³És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
   ²⁴Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
   ²⁵Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld • bírája nem szolgáltatna-é igazságot?• Róm. 3,6.  Jób 34,10-12.  
   ²⁶És monda az Úr: • Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.• Jer. 5,1.  
   ²⁷És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
   ²⁸Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
   ²⁹És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
   ³⁰Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
   ³¹És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
   ³²És monda: • Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.• Bir. 6,39.  
   ³³És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.