A nyolczadik hónapban, Darius király második esztendejében, lőn az Úr igéje Zakariás prófétához, Barakiásnak, Addo fiának fiához, mondván:
És fölemelvén szemeimet, nézék; és íme egy férfiú, és az ő kezében mérő-zsinór.
És az Úr megmutatá nekem Jézust, a főpapot, a mint az Úr angyala előtt álla; és jobbja felől álla a sátán, hogy ellenkezzék vele.
És visszatére az angyal, ki velem szól vala, és felkölte engem, mint egy férfiat, ki álmából felköltetik.
És megfordúlék, és fölemelém szemeimet; és nézék, és ime egy röpülő könyvtekercs.
És megfordúlván, fölemelém szemeimet, és nézék; és ime négy szekér jöve ki két hegy közől; és a hegyek rézhegyek valának.
És Darius királynak negyedik esztendejében, lőn az Úr igéje Zakariáshoz, negyedik napján a kilenczedik hónak, mely Kasleu.
És lőn a seregek Ura igéje, mondván:
Az Úr igéjének terhe Hadrak földén és Damaskusén, melyen megnyugszik; mert az Úr szeme az embereken és Izrael minden nemzetségén.
Kérjetek esőt az Úrtól tavaszi időben, és az Úr havat szerez; és záporesőt ad nekik, kinekkinek füvet mezejére.
Nyisd meg, Libanon! kapuidat, és eméssze meg a tűz czédrusfáidat.
Az Úr igéjének terhe Izrael ellen. Azt mondja az Úr, ki az eget kiterjesztette, és a földet alapította, és az emberben a lelket teremtette:
Az napon kútforrás nyílik meg Dávid házának és Jerusalem lakóinak, a bűnösnek és havi kórságosnak megmosására.
Ime eljőnek az Úr napjai, és felosztatnak zsákmányaid közepetted.