Pál, Jézus Krisztus szolgája, hivatott apostol, kiválasztva az Isten evangéliomára,
Azért menthetetlen vagy, bárki légy, oh ember, ki itélsz; mert a miben mást itélsz, magadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat cselekszed, miket elitélsz.
Mi előnye van tehát a zsidónak? vagy mi haszna a körűlmetélésnek?
Mit mondjunk tehát, hogy Ábrahám atyánk test szerint nyert?
Megigazúlván tehát a hit által, békeségünk legyen az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által,
Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál inkább áradjon?
Nem tudjátok-e, atyámfiai! (mert a törvény ismerőinek szólok,) hogy a törvény csak addig uralkodik az emberen, a meddig él?
Semmi kárhoztatásuk nincs tehát azoknak, kik a Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak.
Igazságot mondok Krisztusban, nem hazudok; bizonyságot tévén nekem lelkiisméretem a Szentlélekben,
Atyámfiai! az én szívem óhajtása ugyan és könyörgésem Istenhez azok üdvösségeért vagyon.
Azt kérdem tehát: Vajjon az Isten elvetette-e az ő népét? Távol legyen. Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám ivadékából, Benjamin nemzetségéből.
Kérlek azért titeket, atyámfiai, az Isten irgalmasságára, hogy a ti testeteket adjátok élő, szent és Istennek kedves áldozatúl, s így a ti szolgálatotok okos legyen.
Minden lélek engedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak; mert nincs hatalmasság, hanem csak Istentől, a melyek pedig vannak, az Istentől rendeltettek.
A hitben erőtlent fogjátok föl, nem versengvén a vélemények fölött.
Tartozunk pedig mi erősebbek az erőtlenek gyarlóságait viselni, és nem magunknak kedvezni.
Ajánlom pedig nektek Fébét, a mi nénénket, ki a Cenkrisben levő egyháznak szolgál,