Az Úr igéje, mely lőn a moraszti Mikeáshoz, Joatámnak, Ákáznak és Ezekiásnak, Júda királyainak napjaiban, melyet Szamaria és Jerusalem felől látott.
Jaj nektek, kik ártalmat forraltok, és gonoszt cselekesztek ágyasházatokban; virradatkor cselekszik azt, mert Isten ellen vagyon az ő kezök.
És mondám: Halljátok, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei! Vajjon nem a ti tisztetek-e tudni az itéletet?
És leszen az utolsó napokon, hogy az Úr házának hegye a hegyek tetején fog állani, túlemelkedvén a halmokon; és ahhoz gyűlnek a népek.
Most pusztíttatol el, gyilkos leánya! megszállanak minket, vesszővel verik Izrael itélő birájának orczáját.
Halljátok, miket az Úr mond: Kelj föl, szállj törvénybe a hegyek ellen, és a halmok hallják meg a te szódat.
Jaj nekem! mert olyanná lettem, mint a ki őszszel szüret után szedegeti a gerezdeket; már nincs ennivaló gerezd, és koránérő fügéket kíván az én lelkem.